Bethlen Naptár, 1984 (Ligonier)

Nyugat-Európa

1984

237

Csak vezess Uram végig s fogd kezem ...

A jövőt már úgy tette az Úr Isten kezébe a brazíliai eklézsia, hogy az új nemzedékből választott elöljárókat, presbitereket. Az egyház kurátora itt született: Bányai Antal s az algondnok is: ifj. Sipos István. A következő generációk vigyék tovább, előbbre az Isten ügyét. Szenei Molnár a 79. zsoltár utolsó versét így magyarosította meg számunkra:

És mi úgy, mint a Te nyájad és sereged hálákat adván magasztaljuk neved; dicséretedet mindenkor hirdetjük, és nemzedékről-nemzedékre kiterjesztjük!

Apostol János

N yugat'Európa

STUTTGART

Harminchat év óta van a délnémetországi Württemberg tartományban, Stuttgart székhellyel, magyarnyelvű protestáns lelkigondozás. Erről emlékezett meg a Magyar Protestáns Gyülekezet 1982. június 12-én. Theo Sorg, a Württembergi Evangélikus Egyház stuttgarti püspöke volt a két nyelven megtartott ünnepi istentisztelet igehirdetője. Isten örvendező szolgálatára, vidám és erőteljes bizonyságtételre hívta föl, a 100. zsoltár alapján, a mintegy négyszáz főnyi gyülekezetei. Az úrvacsorái istentiszteleten öt lelkész szolgált. Utána műsoros szeretetvendégség volt, amelyen résztvettek a nemzetközi és helyi egyházi szervezetek képviselői, német- és másnyelvű gyülekezetek kiküldöttei.

Pár sor történelem:

A Második Világháború után százezerszám özönlötték el a délnémet területeket a menekültek. Köztük igen sok volt a magyar is és, természetesen — az otthoni százalékaránynak megfelelően — magyar protestáns is. Tudomásunk szerint már akkor volt olyasmi, amit lelkigondozásnak lehetne nevezni, szórványosan és esetlegesen. Négyessy Bertalan tartotta — valószínűleg — az első magyarnyelvű istentiszteletet. Mégpedig a KIÉ (CVJM — YMCA) Torhospiz nevű székházában. Ma már senkiről nem tudunk, aki ezen az alkalmon résztvett volna. A látogatottság jó volt és egyre többen jöttek az istentiszteletekre. Egészen addig, amíg a gyülekezet — papostól — ki nem vándorolt tengerentúlra. A megcsappant gyülekezetnek azonban errefelé járó lelkészek időnként mégis tartottak istentiszteleteket, ha nem is rendszeresen. A munka akkor lendült fel, amikor Kótsch Lajos volt lajoskomáromi evangélikus lelkész először Stuttgart környékére, majd a Stuttgart-Münsteri lelkészi állásba került és 1950-től átvette a magyar lelkigondozást.

Mukája nyomán indult el a gyülekezet hamarosan „vándorútra”, mert egyre nőtt és a használt termek, kápolnák szűknek bizonyultak. Tucatnyi templom, imaház volt az otthona, majd végül a belvárosi Leonhardskirchében