Bethlen Naptár, 1984 (Ligonier)
Dél-Amerika
232 BETHLEN NAPTÁR síteni a más egyházakkal való kapcsolatot. Résztvett a Református Világszövetség ottawai ülésén, s útközben több északamerikai gyülekezetét is meglátogatott. Mint a venezuelai gyülekezetek képviselője résztvett a latinamerikai protestáns egyházak alkotmányozó ülésén. Dómján János nagytiszteletű úr távozása után négy hónapig pásztor nélkül maradt a gyülekezet, de az egyházi munka azért nem szünetelt. Tovább folytak a hittanórák, s minden vasárnap volt istentisztelet, legtöbbször presbiterek vezetésével. A protestáns hagyományokhoz híven az egyházat itt nem a lelkész alkotja, hanem Isten Lelke az Ige által élő közösséget hoz létre, ahol mindenki felelősséget érez a gyülekezetért. Ennek az átmeneti állapotnak augusztusban lett vége, amikor Dániából megérkezett a gyülekezet új lelkésze Szilas Knuth Attila személyében, aki tovább viszi a megkezdett munkát. Ebben a beszámolóban természetesen nem feledkezhetünk meg a „Lórántffy Zsuzsanna” Nőegyletről, amely lankadatlan kitartással végzi a szeretet szolgálatát a hétköznapikban. A szorgos kezek nemcsak az évi vásárt készítik elő, hanem számtalan összejövetelt is, és rendszeres segítséget adnak az arra rászorulóknak, valamint erdélyi és magyarországi gyülekezeteknek. Bízunk benne, hogy Isten segítségével a szépen megkezdett munka tovább fog fejlődni és a jövőben is áldott gyümölcsöket fog hozni. ÜTI JEGYZETEK PARAGUAYBÓL Autóval szerettük volna megtenni Buenos Airesből Asuncionba az utat, de a hónapok óta tartó esőzések miatt megszűnt Formosa és Asuncion között az autóközlekedés. A Paraguay és Parana folyók szintje a szokottnál háromszoros magasságot ért el, elöntve, elmosva utat hidat és házak százait. Az árvízmenekülteket több ezer kilométeres távolságokba szállítják a tengerparti üdülő hotelekbe. Persze itt most tél van júniustól szeptemberig^ és a szállodák üresek (és hidegek). Már tavalyi utam alkalmából megírtam, hogy Corrientestől kezdve alant az ember nem látott a repülőgépről egyebet, mint vizet, vizet és vizet. Ezen a télen még sokkalta több az elárasztott terület, szinte egy új tenger felett repül az ember. Az eső pedig mindennap zuhog, s remény sem mutatkozik már, hogy egyszer abbamarad a soha nem tapasztalt nagyméretű csapadéklecsapódás. Valahányszor személyazonossági igazolványomat kezébe veszi egy paraguayi vámtisztviselő, először mindig megijed, mikor elolvassa, hogy Budapesten, Magyarországon születtem. De aztán, mikor tovább olvasva látja, hogy polgárságom amerikai, megnyugodva megadja a 90 napos tartózkodási engedélyt. Paraguay ugyanis nem tart diplomáciai kapcsolatot a szovjet blokk államaival, s azokból nem is enged be látogatókat. Strössner elnök, aki már 29 éve kormányozza Paraguayt, s most újabb négy esztendőre választották meg, szigorúan távoltartja országától a szovjet befolyást. Érkezésemet a nemzetközi repülőtéren özv. dr. Baráth Lászlóné és menye Cristina várták. Útban a város felé elmondták, hogy rosszabbodik Pa-