Bethlen Naptár, 1983 (Ligonier)
Bertalan Imre: Bevezető
Bevezető A huszadik század új magyar életformájának, a szétszórtságban élő magyarságnak, legszívósabb intézménye az egyház. Míg az amerikai városok magyar negyedei, a magyar házak, üzletsorok, társadalmi szervezetek az elmúlt néhány évtized folyamán, a külvárosba húzódás okozta lakosságcsere következtében szinte teljesen felszámolódtak, az egyházban, négy nemzedékben szervezetten beépült magyarság, túlélte a nagy széthullást. A magyar házak, klubok, sőt üzletek közül is inkább csak azok állnak ma is, amelyek a templomok közelében alapozták meg jövőjüket. Az egyház élete éppen ezért a szétszórtságban élő magyarság, sőt az egyetemes magyarság létkérdése. Ahol megszűnik az egyház, ott megszűnőben van a magyar életforma. Ahol megépül egy templom, ott megelevenedik a magyarság társadalmi élete is. Mind az anyaországban, mind a szétszórtságban elsősorban templomainkban őrizzük magyarságunkat. Aki templomától elsodródik, szinte bizonyos, hogy magyarságától is távolodik. Bizony, igaz a költő szava: „Hazádtól s templomodtól egyre távolabb a folyó idő elsodor magával! A ligonieri Bethlen otthon, az amerikai magyar református életnek szíve, legrégibb szeretetintézménye, egységének beszédes szimbóluma, az egyetemes magyar református ökumenét is munkálja, amikor, a Bethlen Naptár hasábjain — évente egyszer — seregszemlét tart a szétszórtságban élő, folyó idő sodrában is megálló egyházról. A beszámolókért a gyülekezetek lelkipásztorait illesse köszönet. Az anyaggyűjtést Kovács Pál, a Bethlen Otthon igazgatója, a korrektúra nagy gondot igénylő munkáját Illés Lajos lelkipásztor végezte. Hamza Istvánt, az I. H. nyomda tulajdonosát a gondos nyomdai munkáért illesse elismerés. Az olvasónak áldott karácsonyi ünnepet kívánunk. Hitünk és vérünk világ minden részére szétszórt cselédeire hozzon víg esztendőt a minden áldások Istene. Az Amerikai Magyar Református Egyesület és a Bethlen Otthon nevében. Bertalan Imre
