Bethlen Naptár, 1983 (Ligonier)
Dr. Harangi László: Beszélgetés öreg magyarokkal
72 BETHLEN NAPTÁR Hétfő reggel virradóra Jön a pitbász az ajtóra. Föl bányászok, hat az óra, Eldudált már a bojlerbat Miszter Pitbász, nem dolgozunk, Mind egy szálig besztrájkolunk! Besztrájkolunk, megmutatjuk, Hogy a szenet nem ladoljuk! Megtorlóm homlokotokat, öreg vándor magyarok, kik ott izzadtatok a vaskohók tiizénél, hogy a forró vasból kevés aranyeső hulljon reátok is. Munkátok szorgalmas végzésével becsületet szereztetek magatoknak s a magyarságnak. Még most is van olyan gyár, ahol a felvételnél a magyarokat előnyben részesítik, mert kötelességtek teljesítésével jó nevet szereztetek fajtátok részére. Hallgatom nótás kedveteket, öreg vándor magyarok, mellyel visszaszálltatok szomorkás szívvel a szülőhaza napsugaras vidékére. A nóta nyomán megjelent lelki szemeitek előtt az otthagyott falu, a kedves táj: Nagy óceán tenger vize Ne hányd a hullámod, Úgyis tudod, régen láttam Szép szülőhazámot. Vagy pedig üzenet az otthonhagyott kislánynak: Barna kislány, több levelet ne írjál, Mert engem Nevijorkban nem talál már. Holnap este, sej-haj! kimegyek a dipóra, Kiváltom a tiketet Ohijóba. Nem mindenkinek sikerült a kijövetel. Sztrájkok sorozata, szerencsejáték, vagy a sarki kocsma a nehezen keresett fizetést elvitte. Vagy talán a betegség, amire akkor még nem volt biztosítás. Kijöttem én nagy Amerikába, Dolgozok én Pennszelvéniába, Húsz év alatt kerestem már szépen. Van egy latom kinn a temetőben.
