Bethlen Naptár, 1983 (Ligonier)
Dél-Amerika
210 BETHLEN NAPTÁR kődarabokkal kirakott utcák helyén aszfaltozott elegáns üzletutcák futnak. Már csak a záporesők idején veszi észre az ember rögtön, hogy nem valamelyik Buenos Aires-i utcát rója, mert Asunción vízlevezető csatornázása még nem készült el, s egyes utcák még ma is sebesen zúgó patakká alakulnak át. Mikor utoljára — 1982 augusztus idusán — megérkeztem Asunciónba, az egyre fogyó kis magyar kolónia ünnepi hangulatban volt. Szombaton délben Baráth Zsolt ünnepelte együtt egyik munkatársával születésnapjukat ez utóbbi vidéki kúriájában. A rostélyos [asado] alatt fúvószenekar játszott népi dalokat és európai könnyűzenét. Délután a fővárosi német evangélikus templomban tartottunk úrvacsorái istentiszteletet. Utána társas öszszejövetel volt özv. Farkas Lászlóné tágas otthonában. A víg hangulatú este Kovács András eljegyzésével volt kapcsolatos szülei házában. Menyasszonya, Norma, paraguayi leány. Magyar hajadon leány csak egy van, Mária, András húga. Másik nagy öröme a kis magyar csoportnak onnan adódott, hogy tíz éves ausztráliai távoliét után visszatért Kováts Béla leánya, Andrea kisfiával és férjével Alex Opholcz-al Asunciónha. özv. Baráth Lászlóné pedig bemutatta azt a gazdag ruhacsomag sorozatot, melyet Hopewell, New Jersey, USA- ból Samu János küldött a Yuquitiben levő, indián gyermekeknek, a magyar kolónia által épített „Escuela Hungria” tanulói részére. Ez, és Levius László és neje harminc dolláros pénzadománya Californiából, bíztatólag hatnak az árvuló paraguayi magyarságnak, hogy ne feledkezzenek el erről a szeretetszolgálatról sem, melyet még akkor kezdtek el, amikor mind jóval fiatalabbak voltak. Mert egymást valóban példásan támogatják, egymás terhét jó szívvel hordozzák. Több mint egy éven keresztül szinte naponta meglátogatták előbb A paraguayi magyar kolónia tagjai a lambaréi temetőben
