Bethlen Naptár, 1982 (Ligonier)
Akik haza mentek
232 BETHLEN NAPTÁR végtisztességet adjanak a szeretett püspöknek. Felesége, öt gyermeke, tíz unokája, testvére, menyei, vejei és barátai siratták az első felesége mellé temetett püspököt. A felvidéki magyarság nagy vezérét vesztette el benne. Ahol magyarok és kálvinisták laknak, siratják a vezért, aki bibliával a kezében az evangélium diplomáciájával védte szeretett népét. Nagyon szerették mindenfelé. 1905-ben született Györkén, Abaúj-megyében. Nagyszerű lelkipásztora, Szobonya István a hitet fiatal szívében elplántálta, ő küldte Sárospatakra a szegények iskolájába, ahol a Főiskola kitüntetett diákja volt. Érettségi után az akkor alakult losonci teológiának legkiválóbb diákja, négy évig szeniora volt. Haliéba (Németország) küldték ki két évre a teológia elvégzése után, s vissza jövetele után 1932-ben meghívták a losonci teológia újszövetségi tanszékére professzornak, ahol 1938-ig, az iskola megszűnéséig tanított. Segédlelkészkedett Munkácson Bertók püspök mellett, majd 1931-ben a rimaszombati egyház hívta meg lelkipásztorának. A gömöri nagy egyházmegye Lelkészegyesületének elnöke volt. 1938 után a magyar állam és városa megtisztelő elismerésben részesítette. Városában egy népszerű újságot szerkesztett, amit főbűnéül róttak neki fel a változások után. Hívő, öntudatos kálvinista pap volt, aki bátran kiállott az üldözött emberek mellett. Magyarok is börtönnel fenyegették, amikor tisztességes és keresztyén bánásmódot követelt a gettóba tömörítet zsidóságnak. 1944- és 45-ben az orosz parancsnok a Rimaszombat Városi Nemzeti Bizottság elnökének nevezte ki, a Lettrich féle szlovák “demokraták” pedig az oroszok távoztával a tiszolci börtönbe tették, s százféle módon alázták meg. Békességben csak akkor élhetett, amikor Gottwald lett a miniszterelnök és elnök. Hromadtka professzor, amikor az egyházi ügyeket rendezték, Galambos Zoltán komáromi papot akarta püspöknek, de a lelkészek igen nagy többsége Dr. Varga Imrét választotta meg 1953-ban. Régen azt írtuk róla, hogy csontropogtató ilőben, amikor legény kellett a gátra, akkor volt egyházának a püspöke, ami egyútal a felvidéki magyarság vezérségét is jelentette. Nyomorúságos időkben látszik meg az emberek jelleme. Mennyire fáj leírni, hogy gondjait sokszor saját fajtája tetézte. Többször feljelentették, jó is volt, hogy akadtak úriemberek a hatalmasak között, s védték ezt a fajtáját halálosan szerető embert. Idegpróbáló időben szolgált, nem tudott mindent megtenni, amit szeretett volna. A világ protestánsai megbecsülték, a prágai Coménius fakultás díszdoktorátussal tisztelte meg, a Református Világszövetségnek két ízben volt alelnöke. Ökumenízmusnak őszinte munkálója volt, Isten áldásának tekintette. Princetonban, Evanstonban és Upsalában együtt voltunk, s mondotta, hogyha nincs ökumenízmus, akkor nem találkoztunk volna. Mi, akik szerettük, igen nagy embernek láttuk. Sárospatak örökre büszke volt püspökké lett diákjára. Teljes meggyőződéssel írjuk le, hogy az örök magyar református püspöki karnak egyik nagyszerű tagja volt. A Szlovák Népi Demokratikus szociál izmusban egy magyar református püspöknek gigászi munkát kellett végezni, hogy az egyház életét és munkáját biztosítsa. Állama is megbecsüléssel nézte őszinte törekvéseit,
