Bethlen Naptár, 1982 (Ligonier)
Austrália
1982 225 A PERTHI MAGYAR EV., REF. EGYHÁZKÖZSÉG Az ötvenes évek vége óta először érkeztek nagyobb számban magyar menekültek Ausztráliába. Ez a szám talán elenyészik a nagy központokban, mint Sydney és Melbourne, de Perth sohasem számlált több, mint ezer magyar lelket az egyházak és egyesületek nyilvántartásai szerint. Az a százon felüli száma az érkezőknek akik a lengyel hullámmal jöttek csoportban az elmúlt másfél év alatt bizonyos reménykedést keltett a helybeli magyarság öregedő, második generációjában is gyöngülő sorai között. Ez a reménykedés, szeretnőnk hinni csak egyelőre, bizonyos csalódással vegyült. Ennek okait, mivel ezek általános okok is lehetnek, megpróbáljuk az alábbiakban vázolni. A második világháború után érkezettek zöme zsúfolt táborokból érkezett, ahol a napi fejadag alig volt több, mint a mindennapi kenyér. Megérkezvén, bár munka bőségesen várta őket, nem várta őket semmiféle magyar keret, mint például az Amerikába kivándorlók jó részét. A munkaalkalmak bősége viszont nem igényelt folyamatos és sokszor hosszú állami adminisztrációt, a szociális segélyek és az ezeket végrehajtó személyek alig ismert tünemények voltak az ötvenes évek elején. Az egymásra utaltság érzése, az idegen ország idegen csillagok alatt egymáshoz húzta a sok baráttalan bolyongót, megalakultak az első egyházak, az első egyesületek. Nem volt aki segítsen rajtunk, vagy aki volt, nem beszélt magyarul, hát önmagunknak kellett önmagunkon segíteni. Sokszor órákig tartó utazást jelentett autóbuszon vagy vonaton megjelenni egy istentiszteleten, egy irodalmi esten, egy márciusi ünnepélyen. Az ötvenhatos forradalom menekültjei már jobb körülmények között kezdhettek új életet az új hazában. Nemcsak a világ bámulata, de lelkiis-
