Bethlen Naptár, 1982 (Ligonier)
Kanada
1982 203 vigyáznunk kell, hogy a gyülekezeti élet gyakorlatának ne a könnyebbik és helytelenebbik oldalát honosítsuk meg. Vagyis ne a világi rendezvényekkel, összejövetelekkel, bálákkal, bingókkal, stb. csaljuk egyházainkba magyarjainkat, mert akkor becsapjuk magunkat és őket, s főleg szégyent hozunk Krisztus anyaszentegyházára. Több evangélizációs alkalomról, lelki ébredésről, imaösszefogásról s annak eredményéről, több lelki vonatkozású eseményről szeretnénk olvasni a beszámolókban. Tudnunk kell, hogy mi nem földi állományt építünk, vagyonúnkat lelkiképpen mérik ott fent. Szolgálatainkból csak az marad meg, ami lelki, krisztusi. Igen, ebben a világban élünk és szolgálunk, de nem élhetjük gyülekezeti és magánéletünket a világ szerint is és Isten szerint is. Vizsgáljuk meg magunkat az Ige tükrében, és imádkozzunk Isten Szendéikének újjáformáló munkájáért, amelyre oly igen szükségünk van mindnyájunknak. Ezeket a gondolatokat általánosságban és magunknak foglaltuk össze. Az elmúlt esztendőben sok mindenben érlelt, tanított minket Isten. A csöndesség mögött lelki harcok voltak, de az Ige értelmezésének kikristályosodása, megerősödése előbbre haladt gyülekezetünkben. Megtapasztaltuk, hogy Isten mindenből tud jót kihozni. A mindkét irányú szélsőséges vélemények (tradíciós és új mozgalmi) fölszínre hozták azt, hogy méginkább ragaszkodnunk kell az Ige mélyebb tanulmányozásához, és könyörögnünk kell a Lélek életeket átformáló hatalmáért, az újjászületésért. Igen, igaza volt Kálvinnak: "Semmi jót nem érhetünk el, amíg a Szentlélek ajándékában nem részesülünk.” Hisszük, hogy Isten munkálkodik közöttünk. Ezt tapasztalhatjuk abban, hogy több lélek vágyakozik Istent dicsőíteni, a Biblia és imaórákra, a lelki összejövetelekre. Tudjuk, hogy sok még az egyéni sérelem, elgondolás. az Ige egyéni értelmezése protestáns magyarjainkban. Azt is tudjuk azonban, hogy tiszta szívvel igyekszünk az Úrral járni, s ezért az Ige igazságát betölti rajtunk is: “. . . azoknak akik Istent szeretik, minden javukra van.” Róm. 8:28 (a) Isten áldását kérjük azokra, akik az elmúlt esztendőben hittel, önzetlenül, jókedvei szolgálták Őt gyülekezetünkben valamilyen formában. Neveik nem itt, de az élet könyvében fel vannak jegyezve. Hisszük, hogy az Isten iránti buzgóságos hit, ragaszkodás és az abból fakadó áldások továbbra is megmaradnak bennünk az Ő dicsőségére. Urvacsorai alkalmainknak száma kilenc évenként. Hitoktatás három csoportban két nyelven, az istentisztelettel egyidőben. Evangélizációs alkalmaink és lelki összejövetelek nyolcszor. Egy népművészeti nap, egy piknik. Nagy vacsoránk és azt megelőző evangélizációk szolgálója Nt. Dr. Tóth Kálmán ny. lelkipásztor volt 1980-ban. Konfirmációnk nem volt. Keresztelés hat. Esküvő három. Temetés kettő. Taglétszámunk' 101 lélek. “. . . az Ur szemmel tartja az Öt félőket, az Ő kegyemében bízókat.” (Zsolt. 33:18) Ezzel a hittel indulunk neki az 1982-ős esztendőnek, bízva abban, hogy Isten méginkább kitölti ránk áldásait az Ur Jézus Krisztus érdeméért. — Ámen.
