Bethlen Naptár, 1981 (Ligonier)
Dél-Amerika
1981 BETHLEN NAPTÁR 181 Karácsony és húsvét között, mikor dr. Nagy Péterrel Florencio Varelan beszéltem a Yuquitiben levő Escuela Hungría-ba járó gyermekek sorsáról, összegyűjtött egy táska rakományra való orvosságot számukra, melyet örömmel adtam aztán át az iskola igazgatónőjének. Biztattam az iskola vezetőségét, hogy még legközelebbi látogatásom előtt le lesz fektetve az iskola mozaik padlója, és hogy ha valamire szükség mutatkozik, most már van kivel közölje, Maráczy Pócza János rendelkezésére áll. Mindidáig Lambaréban a magyar temetőben, akár a nap ádáz forró sugarakat lövelt, akár megnyíltak az ég csatornái és erősen zuhogott az eső, a ravatalok és istentiszteletek szabad ég alatt történtek. Húsvétkor Baráth László felajánlotta a ravatalozó hely fölé egy tető megcsináltatását. A terv kivitelezését Ríosné, Tömböly Ildikó mérnök vállalta. Kicsi az asuncioni magyar kolónia, alig vannak már negyvenen. Az első generáció kihaltával igen kevesen maradnak, akik még anyanyelvükön fognak egymással beszélni. De magyarságukhoz való tartozásukat büszkén vallják a fiák és gyermekeiket spanyolra való átfordítás nélkül, anyakönyvileg elismerve Andrásnak, Istvánnak, Lászlónak nevezik. Ha egyszer el is merül teljesen a paraguay-i magyar sziget Délamerika népei tengerében, nem maradnak nyom nélkül. A márványtáblák az iskola falán, a lambarei magyar temetőben, a rendkívül szép és gyakorlatiasan megépült templomok, intézetek, középületek és magánházak homlokzatán ott maradnak építőik neve; ilyenek mint Póka, Tomka, Tömböly, a minisztériumok freskóin Kunos, és középiskolai és egyetemi diákok százainak emlékében Nagy, Kunos, Teleky, Baráth, a magyar rádió félórák hallgatói pedig még sokáig fognak a Molnár Papp névre visszagondolni, mert hit, lelkesedés sugárzott azokból, mely gondolkodásra késztetett mindenkit. vitéz Hefty László A Presb. Konferencia résztvevői istentisztelet után a Bethlen Otthonban.
