Bethlen Naptár, 1980 (Ligonier)
Kanada
1980 163 Kilenc év után a gyülekezet vezetői és az egyházmegye közti tanácskozások eredményeképpen 1978. február 1-től Vietorisz Lajos volt Mount Brydges-i lelkész megkapja a kinevezését. 1978-at így az újrakezdés évének nevezhetjük. Az istentiszteletek látogatottsága, az adakozás fokozott fejlődést mutat. A szolgálat lelkülete felébred, a gyülekezeti élet erősödik, a keresztyén öntudat tisztulást nyer. Ebben az évben nagy esemény volt a húsz éves évforduló megünneplése, amelyiken Gyallay-Papp Domokos, a Kanadai Magyarok Szövetségének alelnöke volt az ünnepi szónok és a városi megbízottak és parlamenti képviselők köszöntötték a fővárosi Magyar Siont. 1979. eseményei közt egy szomorút kell emlitenünk: Dr. Harcsár Ferenc, a gyülekezet pénztárosa márciusban eltávozott az ő Urához, akit ő mindig úgy szeretett, mint a magyaroknak és reformátusoknak Istenét. Három keresztelés, három ifjú konfirmálása, két esküvő és három haláleset volt eddig ebben a két évben. Ezek az anyakönyvi bejegyzések azonban nem mutatják a gyülekezet teljes életét, az igére való szomjúhozást, a szolgálatra való készséget, a közösségi életbe való bekapcsolódást. A férfitestvérek ott vannak, ahol munkára van szükség, a Soli Deo Gloria Nőegylet önzetlenül kiveszi részét a szolgálatból, a vasárnapi iskolai munka és a magyar iskolai munka — utóbbi három csoportban — megindult. Mindezekért legyen egyedül Istené a dicsőség Kanada fővárosában a magyarok között. TORONTO, ONT. — Lelkipásztor: Seress Ödön Teológus: Dr. Dekány István 50 éves jubileumunk határozta meg az elmúlt esztendőt. Bár a gyülekezet alakulása több mint 50 évre nyúlik vissza, de évtizedek óta összekapcsoltuk a 10 évvel később megépített első templom felszentelésének dátumával a jubileumokat. így lett az 1979-es esztendő dupla ünnep. Az alakulás 50 éves és a templomszentelés 40 éves jubileuma. Isten anyaszentegyházához méltó módon kivántuk hálás szívvel megünnepelni ezt a fél évszázadot. Arra törekedtünk, hogy a keresztyén emberek hü és igazi bizonyságtétele legyen még az ünneplésünk is, ahol és amikor nem a mi nevünk, hanem az atyáinkat, templomépítő és alapító öregjeinket és minket is kegyelmes karjaiban hordozó Isten neve dicsőíttessék meg. Nem készíttettünk képekkel és hirdetésekkel teletűzdelt díszes “aranyalbumot”, de összeállítottunk és kiadtunk helyette egy magyar imádságoskönyvet. A tamási hitvallást tettük címéül: ÉN URAM ÉS ÉN ISTENEM. Szolgálni akartunk ezzel is. Az Úrnak és testvéreinknek. Ezt a 100 oldalas imádságoskönyvet ajándékul adtuk az ünnepélyen résztvevőknek és egyházunk tagjainak. Virágvasárnap tartottuk a hálaadó ünnepi istentiszteletet. Utána nem volt tósztokkal tűzdelt nagy vacsora, csak egyszerű szeretetvendégséggel szolgált a Nőszövetségünk. De a hálaadó ünnepi istentiszteletünket három napig evangélizációs esték előzték meg. Az Úr vendégei voltunk, királyi