Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Szépirodalom
62 BETHLEN NAPTÁR Nagy Mátyás észbe kapott: — Vagyis hogy: egy Isten vagy ... Megint a tanár úr hangját hallottam: — Nem, nem. Nem érzitek, hogy a latinban valahogy több van? Rémülten dobogott a szívem, de nem bírtam magammal. Be kellett kiáltanom: — Egyedül te vagy az Isten ... Abban a percben már koccant is a homlokom a téglán, mert beleszédültem az izgalomba. Mit tettem, mi lesz ebből? Az lett, hogy a latin tanár ölben vitt be az iskolába és többet aztán sose kértek tandíjat Móra Márton földbirtokostól. Umis es Deus. Egyedül te vagy az Isten. Ha egy kicsit messze vagy is, ha sokszor nem érsz is rá a földre nézni... De azért a szeptember nekem legszomorúbb hónapom marad erre az életre. És ha én a befelé síró fajtából való vagyok is, mindig teleszivárkodik könnyel a szemem, ha szeptemberben lehajtott fejű kis gyereket látok ... A Bethlen Otthon bazárján.
