Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Szépirodalom
1979 43 4. Felért a templomdombra. Belépett a cinterembe. Minha mozdultak volna a sírhalmok, minha feléje fordultak volna a fejfák. Hosszú hívással szólt hozzájuk az öreg pap. — Keljetek fel kigyelmetek! Hozom az igét. Nagy titkot hozok kigyelmeteknek. Az élet titkát. És mint megbántott tó vize: mozduló rög mozdult, rögbe hullámzott. Ingott, rengett, egybefolyt, szétvált a tiszteletes úr előtt minden. Aztán nagy nyugodtság lett a hold megmezteleniilt arcánál. És már ott volt körötte az egész falu, ránézett minden arc, mely leikébe hajolt egy félszázad alatt, hogy igyék mint szomjas szarvas a szép híves pataknál. Újból szólt az öreg pap: — Menjünk be a mi Atyánk házába! Kinyitotta a templomajtót. Belépett. Utána néma sereglésben betódult az egész halott falu és elfoglalta a barna padokat. Fenn az orgonánál ott állt helyén a halott kántor. A tiszteletes úr szilárd lépésekkel ment fel a kathédrára. Termete újra a régi sudár volt. Mert fejedelem volt most, ős pásztori király, meleggyapjú lelkek erős hívója. Fenn a kathédrán szétnézett. Ott volt mindenki: a volt jegyző, a volt tanítók, a volt bíró, az egész föld alá feküdt falu. És a lelkészi padban ott ült felesége nagy kék szemei hűséges ölelésével. Mellette ült a véres barázdákon elontott fia. Olyan halvány szegény. Mint meleg forrás bújt hulláma szökött fel a tiszteletes úr ajkán: Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik ... Már zúgott az orgona. Már énekelt mindenki. Már mozdultak a barna padok, mozdult a templom beboltozott földje, hogy belekeringjenek a dal forró segítséghívásába. És az egész éneklő halott falu a tiszteletes úr megütött, felzengő szíve volt. Az ének véget ért, de még ott reszketett padok és falak testében, mint visszafojtott sírás. Mint lángok a benn meggyűlt házból, lobogtak ki a szavak a tiszteletes úrból: — Kedves Atyámfiái! íme, itt van az Isten, mert együtt vannak azok, akik szenvednek. Atyámfiái, legyőztük a halált, mert fogjuk egymás kezét. # # & A harangozó másnap este véletlenül találta meg a tiszteletes
