Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Versek
BETHLEHEM Hol az úttalan utak véget érnek, hol most ágtépő szélvész háborog, Magyarországon, közepén a télnek énekelnek a csordapásztorok. Énekelnek, hogy fényesen alászáll az angyal télnek, éjnek idején ide, hol száraz korószálat rágcsál a tűzhely, mint a tengődő tehén. Dunyha alatt hálsz, Jézus, itt az ágyon, dermesztők most az akol-jászolok. S köréd áll majd e háznép, hogy imádjon! Így kántálnak az öreg pásztorok. De a legkisebb pásztor már kigondol, költ, egy máról szóló éneket: Jöjj, Jézuska, csak jöjj! A közvagyonból adunk egy göndör báránykát neked. Simon Lajos (1935- ) MINDAZOKNAK Mindazoknak, akik vállukra emelték ezt az évet is: a belegörnyedőknek, a roskadozóknak, a mások gondolatába belehalóknak ... Mindazoknak, akik hívő cselekvésieknek között tagadtak, de cselekedtek; a kezet szorító megbékíthetetleneknek, álmatlanok között a koránkelőknek . . . Mindazoknak, akik mehettek volna, s mégis itthon maradtak; akik egy-egy vércsöppet életükbe falaztak — perzsaszőnyeg fölött is a hűséges falaknak... Mindazoknak, akik csak adtak, adtak, s ünnepléseinkből kimaradtak — a malomkő őrlésű agyaknak, a világunkat cipelő sok-sok ingatagnak... Mindazoknak a roskadozóknak, akik vállukra emelték ezt az évet is... Fehér Ferenc (Újvidék) (1928- ) I
