Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Versek
ZSOLTÁR Igen, tudom, az orgonát szétroncsolta a háború. Nem nézem meg, mi lett belőle. Hadd szóljon bennem úgy, ahogy rég: hullámló, kettős billentyűsorok, fogantyúk porcelán gombái mellett jobbra, balra ott állunk: Papp Jóska, meg én. Felröptetve a kotta vakírását, túlharsogva a sípok lihegését fujjuk a dallamot előre, két stiglic-torkú kerub. Hangunk meredeken vetődő szárnya közt lehunyt pillákkal imbolyog, száll Mesterünk feje. Igen, tudom, a háború ! Elakadt melle fujtatója ... Elmentek mind a számrakók, a karzat kórusa. Szemközt, bársonypalástját bal karjára csapva, fehér falból nem lép ki többé a Nagytiszteletű. De mi csak fujjuk rendületlen, csikaró szesz gőzében állva, szövetkezeti irodában, kopár bútorok ijedt zavarában, — volt urasági udvar homokjában tipródó lábak, csuromvíz ingek, goromba vállak, egy-nyári táncok csörgése fölött. Fujjuk, hogy amit akkor két harsány hang zenéje egymást röpítő szárnyon írt az égre, Lantban, hegedűben, Cimbalmi zengésben Fodor András Magasztaltassék! (1929— )
