Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)

Versek

JÓ SZÁNÚT, JÓ FEJSZE ...

Jó szánút, jó fejsze, szán előtt két szürke. Szálerdő, egyenes; repül a két deres.

Jó csizma, jó ujjas, két legény, két szíjas csíki vagy gyergyói, Küküllők tájáról, szép Nyikó mentéről két idevalósi.

Szót ritkán cserélnek, énekkel beszélnek, megnézik félszemre

kéznél-e a fejsze.

Nagy havas, nyugalmas, csöndje is hatalmas: akár a jövendő, hallgat a szálerdő.

Mintha csak hám nélkül, biztató szó nélkül táncolva, prüszkölve vágtat a két szürke.

Átal a nagy erdőn, hegy-völgyek hajlatán, ezer tél havában farolva fut a szán.

Kányádi Sándor (Erdély)

(1929- )

A MAROSSZENTIMREI TEMPLOMBAN

Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett, hogy hull belé a por s a vakolat, a hiúban denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul: tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Űr.

Így énekelünk mi, pár megmaradt — azt bünteti, akit szeret az Úr —, s velünk dalolnak a padló alatt, kiket kiirtott az idő gazul.

Jékely Zoltán

(1913- )