Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
A Kálvin Egyházkerület
110 BETHLEN NAPTÁR tésére fel kellene oszlatni az árvaházat és az árvákat magánházaknál kellene elhelyezni, de a konvenció a gondolatot a leghatározottabban elvetette. Sőt, akkor született meg a határozat, hogy aggmenházzal kell kibővíteni az Otthon működését! Ez a ligonieri szellem! Nem eladni, amink van, hanem Isten nevében arra törekedni, hogy a felmerülő újabb szükségeknek eleget tegyünk! Miért eladó most a mi Bethlen Otthonunk? Azt a kort, amelyben az „egyház” és „Egyesület” ugyanannak a testnek volt a két karja, felváltotta egy olyan idő, amely az Egyesület szervezési hatékonyságát hangsúlyozta. Ez kikerülhetetlenül arra vezetett, hogy több teljes idejű munkást kellett alkalmazni a központosított székházban, növekedett a tülekedés a partizán „vezetésért”, gyakran kizsákmányolva a lelkész-világi feszültségeket, és lassan erőszakkal elválasztotta az egyházi és egyesületi ügyeket, a közös feladatok együttes munkálásának a rovására. Tegyük hozzá ehhez azt is, hogy a modern amerikai társadalomban egyre kevesebb árva szorult intézményes gondozásra, s így az árvaházak fenntartása fényűzéssé lett; a Kalassay Nánássy, Kecskeméthy adminisztrációk után a deficit-gazdálkodás egyre növekvőbb arányokat vett. így történt az, hogy az 1968-as konvenció egyhangúlag a gyermekmunka megszűntetését határozta el, hangsúlyozva, hogy az épületek viszont nem eladók. Az elmúlt 9 év alatt kísérleteztek is több gondolattal az árvaházi épületek felhasználását illetően, de ezek közül egy sem látszott kivitelezhetőnek! Ezért, amikor 1977. július 31 -ével az épületek valóban kiürültek, az eladás látszott az egyetlen okos útnak arra, hogy megvédjük, sőt növeljük — pénzállományunkat! Egy sikertelen eladási kísérlet Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület 1977. szeptemberi gyűlésén komolyan foglalkozott „Ligonier jövőjé”vel. Három Kálvin egyházkerületi lelkész szólott a Bethlen Otthon múltbeli teljesítményeiről, jelenbeli kríziséről és a jövő gyakorlati lehetőségeiről. Végső következtetésük az volt, hogy a Gyermek Otthon épületeinek a íelhasználása egy Magyar Református Központ megteremtésére az Egyesületnek morális és fraternális elkötelezettsége még akkor is, ha a „törvényes joga” meg-
