Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
A magyar diaspóra
106 BETHLEN NAPTÁR A PARAGUAYI MAGYARSÁG ÜNNEPE Az elmúlt évek során egyre ritkábban jött össze a paraguayi magyar kolónia ünnepelni. Leginkább csak a lambarei magyar temetőben jöttek össze gyászolni. Ebben az évben is volt már szomorú találkozójuk. Márciusban hunyt el a kolónia egyik legrégibb és legismertebb tagja, Kunos Ádám festőművész, az asuncioni egyetem szépművészeti tanszéke megalapítója és első tanára. A művész egész falakat betöltő freskói és nemzeti tárgyú festményeinek egész sora készült el állami rendelésre közintézmények számára. Kunos Ádám, bár hithű evangélikus ember volt, a római katolikus egyház műemlékeinek restauráló ja lett. Sok, még az indián művészek által készített egyházi műemléket hozott rendbe a templomokban. Ugyancsak a művész kezdeményezésére és telek-adománya alapján épült fel Yukitiban a benszülött lakosság számára a „magyar iskola” a magyar kolónia adományaként. Az egyik taxisofőr, mikor kocsijában utazva megtudta, hogy magyar vagyok, újságolni kezdte, hogy az egyik híres paraguayi magyar, Kunos festőművész nemrég halt meg, s hogy megemlékezett róla a rádió híradás és az újságok is. Meg azt is mondta, hogy mindenki által ismert a magyar iskola, és hogy az utat az iskola előtt Avenida Hungríanak hívják. Megemlékezett továbbá arról is, hogy a magyarok fiai közül valók Paraguay legjobb autóversenyzői. Az egyiket, bár tudják, hogy magyar, mégis „Turko”nak hívják (Baráth Zsolt). Április 16-án Kovács Zoltán fényképész lakásán összejött a magyar kolónia színe-java, hogy hálát adjanak Istennek Szent Fia értük hozott áldozatáért a keresztfán és megdicsőítéséért feltámadásában. Családi istentiszteletet tartottak. A közös imádkozás, a Krisztus jelenlétének érzete, majd a házigazdáék meleg vendégszeretete gyönyörű otthonukban, s a boldogság, hogy a kolónia egy újabb taggal erősödött özv. Kovács Antalné visszatértével, aki frissességet és lendületet hozott az asszonyok körébe, a jelenlevők számára élményt jelentett. Nagy érdeklődéssel hallgatták a jelenlevők (32) a lelkész beszámolóját a Szentföldről és sok kérdést intéztek hozzá a közösen összehozott ízes vacsora elfogyasztása közben is. A jelenlevők elhatározták, hogy ezentúl havonta legalább egyszer összejönnek Biblia tanulmányozására. Póka Kálmán építészmérnök és neje ajánlották fel lakásukat e célra és a tanulmányok vezetését is elvállalták. Másnap, vasárnap reggel még egyszer összejöttek a kolónia tagjai a magyar temetőben. Itt az idő még nem homályosította el az utóbbi időkben elhelyezett keresztfákon a neveket. Még jól kivehető gróf vitéz Teleky Béla és neje síremléke mellett Pándy Lászlónak, Tömböly Dénesnek, Molnár Papp Zoltánnak, dr. vitéz Baráth Lászlónak s a két legújabbnak: Kunos Ádámnak és Daróczy Istvánnénak a neve. A lelkész János evangéliuma 14. fejezete alapján hirdette a vígasztalás és a reménység igéjét. A magyar himnusz eléneklésével fejeződött be a megemlékezés. Hefty László
