Bethlen Naptár, 1978 (Ligonier)

Ausztrália

94

BETHLEN NAPTÁR

DÉL-AUSZTRÁLIAI Református és Evangélikus Egyház évi Jelentése

Ha az ősi református egyház naptárszámítását veszem figyelembe, akkor az 1976-os karácsonyi ünnepélyünkkel kell kezdenem a beszámolón. Úgy, mint minden évben, ez alkalommal is egyszerű kis műsorral összekötve, gyermekeink részére ajándék osztással zajlott le az ünnepély.

Gyülekezeti életünkben voltak kimagasló események is, amiről kötelességem beszámolni. Az első a Nőegyletünk által rendezett húsvéti vásár, ami úgy erkölcsileg, mint anyagilag igen eredményes volt. Asszonytestvéreink jó húrokat pengettek, mikor nemcsak gyülekezeti tagjainkhoz, hanem városunk magyarságához intéztek felhívást mindennemű fölösleges ingóságért, (ruha, bútor, kép, háztartási cikkek, stb.) amelyek porlepetten vagy elfeledve értéktelenül hevernek az otthonaink rejtett zúgaiban. Kaptunk is bőven. Sok idegen nemzetiségű vásárlónk volt, mert a vásár előtti napokban a templomunkhoz közel fekvő városrészekben angol-olasz-görög nyelvű röplapokkal hívtuk fel a lakosság figyelmét vásárunkra.

A másik igen nagy bensőséges esemény az augusztusi istentiszteletünk alkalmával zajlott le, amikor is Nt. Kemény Péter lelkipásztor úr 10 éves szolgálatát ünnepelte a gyülekezet. Meg kell jegyeznem, hogy az ő szolgálatát Ausztrálián kívül élőknek igen nehéz mégcsak mérlegelni is. Tudvalevő, hogy minden szolgálata alkalmával mint egy 6 ezer kilométeres repülő körútat végez ezen a nagy földrészen. Bizony sokszor igen fáradtan érkezik és még fáradtabban száll fel a haza induló repülőgépjére. De minden alkalommal nemcsak Isten igéjére szomjazó gyülekezet várja, hanem kórházak, otthoni betegek, különféle családi bonyodalmak, iskoláztatási kérdések és még sok-sok egyebek, amiket olyan híven intéz közöttünk.

Végül arról is be kell számolnom, hogy lélekszámban egyre fogyunk, lassan vándorolunk az igazi hazánkba. Sajnos utánunk nem jönnek azok, akikről még 28 évvel ezelőtt álmodoztunk. De beletörődünk a Gondviselő akaratába, sőt így annál jobban átérezzük, hogy az előttünk álló időt, ami bizonyára rövidebb lesz mint ami már mögöttünk van. Más feladatunk nem lehet, mint Istenben bízó hittel és lélekkel egymás gyámolítása és szeretete.

Vajda Géza lelkigondozó