Bethlen Naptár, 1978 (Ligonier)

Halottaink

1978

75

elfogadott. Sorsunk elválaszthatatlanul összeforrott. Mindketten nagyon szerettük Gömört. Ő, aki nem a makói hagymaföldbe, hol családja lakott, hanem az aggteleki köves, karasztos földbe gyökerezett tölgyfaként, mint falevelet elsodort mindkettőnket a nagy vihar.

Nagyon szerette aggteleki papságát, évtizedeken át a Baradla igazgatója is volt. Sokat utazott, miniszterekkel parolázott. Annyi vendég egyetlen parókián sem fordult meg, mint őnála. Barátságos egyéniség, kemény magyar volt. Kis falujában bevezettette a ivó vizet. Gyönyörű lelkészlakot, modern iskolát épített, az egyház épületeit karbantartotta. Szerelme volt az egyházjog. Tiszáninnen senki sem ismerte nála jobban a szabályrendeleteket és törvényeket. Kényes egyházjogi kérdéseket neki osztották ki s minden feladatának remekül megfelelt.

Szerette a társaságot, mégis egyedül járta élete útját. Népének mindenese volt. Vármegyei, járási vezetőkkel jó barátságban volt, ezt a barátságot népe javára használta fel.

Jó lelkipásztor, jó szónok volt. Szerette hitét. Iskoláit Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron és Sárospatakon végezte. Magát történelmi kálvinistának tartotta. Mosolyogva mondtam neki, hogy egy kicsit felhígítja század eleji liberalizmussal.

Lelkipásztor volt először az abaujmegyei Göncruszkán, három év múlva visszahívják Aggtelekre, ahol káplánkodott Baksay Sándor püspök unokaöccse Baksay Dániel volt 48-as huszárőrmester mellett. Volt egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró.

Amerikában Leechburgban, majd Vintondalen lelkészkedett. Nyugdíjba Clevelandba ment, ahol mindenki szeretett “Károly bácsija” volt. Amikor már integettek az árnyak, idejött a Bethlen Otthonba, ahol még a nyáron is szolgált. Megfiatalodott, ha igehirdetéseit megdicsértük. Néha néha, ha valamelyik igehirdetésem tetszett neki, így dicsért meg: meglátszik, hogy káplánom voltál.

Néha néha a költöző madár nagy őszi nyugtalansága ülte meg a lelkét. Szerette volna mégegyszer meglátni földi Jeruzsálemét. Én ekkor a másik Jeruzsálemről beszéltem néki, ahová mind eljutunk. Biztos vagy-e benne? Igen, szívem utolsó dobbanásáig hiszem. Mi Krisztus vérén megváltottak vagyunk s mindannyian hazafelé tartunk, Károly bácsi! Nagy főnök úr! Isten vele.