Bethlen Naptár, 1978 (Ligonier)
Egyesült Államok - A Kálvin Egyházkerület
124 BETHLEN NAPTÁR Beírta nevét egyházába, Cleveland város, az amerikai magyar reformátusság és Egyesület történetébe. Nélküle nagyon szegény volna életünk. Mig a Bethlen Otthon igazgatója voltam, hűséges bajtársam, biztatóm, pártfogóm volt. Míg élek hálás leszek segítségéért. El-ellestem, milyen gyöngéd szeretettel beszélt híveivel, hogy becézte őket s hogyan tudott érvelni érdekükben. Ezt csak egy kiváló lelkigondozó pásztor teszi. Ezért ünnepük őt egy szívvel 30 évi szolgálat után. Valaha kis diákkoromban asztalánál ültem. Én hordtam neki az ételt. Tányérja mellé a legnagyobb kenyeret tettem. Fiatal vallásoktató lelkész korában én, mint teológus egyesületünk titkára őt hívattam meg előadónak. Az első amerikai magyar pap, akinek hajlékába beléptem. Mindig szerettem, tiszteltem. Áldom Istent, hogy kortársa lehetek s ő a miénk. Éltesse az Isten nagyon sokáig kedveseivel együtt. N.L. CLEVELAND, 0., West Side — Lelkipásztor: Elek Áron Gyülekezetünk egyike a legöregebb, ha nem a “legöregebb” amerikai magyar református gyülekezeteknek. A hivatalos egyházzá való szervezkedés és a reá vonatkozó “szabadalomlevél” kivétele hosszú esztendőkön váratott magára, mert a gyülekezet otthonra talált az őket befogadó németajkú református egyház kebelében a West 32. utcában. A “németek” kiköltözése nyomában természetesnek tűnt, hogy helyüket és egyben a vidéket a bevándorlás révén a magyarok vegyék át és egyházi, egyleti központjukat ide helyezzék. Gyülekezetünk ezért számítja életkorát — viszonylag igen fiatalt — a többi amerikai magyar református egyházak sorában, mert nem volt szükség az önállósítás megszerzésére a helyi német református egyháznak a már meglévő “honosítása” (Charter) miatt. Gyülekezetünk nehéz esztendőket élt át. A 32-es utcából, az eredeti templomból kiszorultak és önálló egyházi közösség megalakulására kényszerültek. A környezetben lévő Monroe utcában egy kétcsaládos házat alakítottak át templommá, amit addig használtak, amíg az említett “német” templom eladó lett. Kész örömmel és érthető lelkesedéssel tért vissza a gyülekezet eredeti helyére 1906-ban. A templomot és a vele járó melléképületeket megvették. A második háború és a nyomában járó “egyházi fellendülés” majd pedig az ’56-os kivándorlás az előző kivándorlókkal egyetemben véglegesen meghatározta egyházunk “magyar” jellegét. A 32-es utcai “öreg templom” elhagyása után szükségessé vált az elhagyott egyházi birtok pótlása, illetve annak a helyettesítése. Egyházunk nagy lelkesedéssel és jogos reménységgel tekintett az új templomtelken lévő épületének a kibővítése elé. Hosszadalmas tervezgetés és tárgyalás után megállapodtunk a templom és a társadalmi helység kibővítésében a vele kapcsolatos melléképületekkel (garázs, konyha, gyülekezeti terem, lelkészi iroda, stb.) mintegy 450-ezer dolláros költséggel. Ez a vállakózás érthetően rendkívül nagy anyagi megterhelést jelent a gyülekezetünknek Az “új” templomunk ahová múlt évben költöztünk, kebelbeli amerikai
