Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)
Dr. Béky Zoltán: Két történelmi évforduló 200 és 80
1977 35 Ezzel a 200 éves jubileummal függ össze elválaszthatatlanul amit ősapáink alapítottak 1896-ban Trentonban. Hittel, áldozattal, küzdelemmel, verejtékkel és vérrel építették naggyá a semmiből, ma a világon a maga nemében legnagyobb magyar református testvérsegítő intézménnyé. Erre a lehetőséget Amerika nyújtotta. Atyáink itt látták meg a példát, hogy megalkossák testvérsegítő intézményünket. Az Uj-haza és az Ó-haza csodálatos ötvöződése Egyesületünk. Amerikának köszönhetjük, hogy az álom megvalósult, hogy Egyesületünk és Bethlen Otthonunk áll és 80 esztendőn keresztül egyforma hűséggel teljesíti hivatását mint Amerikai Magyar Református Egyesület. Egyesületünk alkotásait hosszú lenne felsorolni. Mi segítettünk felépíteni több mint 100 templomot, parókiát, iskolát, kultúrpalotát, Bethlen Otthont öregek és gyermekek számára. Alkotásaink bele vannak építve az Uj-Haza történetébe kitörölhetetlenül. Nevünk van, ismerik nevünket a Fehér Házban, a Kongresszusban és a Világfórumokon. Legutóbb Genfben, Brüsselben, Nairobiban (Kenya) vittem a világközvéleménye elé elnyomott erdélyi véreink ügyét, nemcsak mint az Amerikai Magyar Református Egyház tb. püspöke, hanem mint Egyesületünk elnöke is. A Református Egyesület 80 éves működése és alkotásai hirdetik és hirdetni fogják az utánunk jövő nemzedéknek a magyar nép hitét, alkotóképességét, nagyrahivatottságát, hogy járt itt egy nép, amely »emmiből csodákat teremtett. A bicentenniális ünnepségek alkalmából a Smithsonian Institute elkérte azokat a történelmi dokumentumokat és képeket, amelyeket a Kossuth Házban őrzünk. Kossuth, Haraszty, Lincoln hős katonái, Bölönyi Farkas Sándor, stb. Ezek ott vannak kiállítva mint Egyesületünk gyűjteménye Egyesületünk neve alatt. Ezek között Bölönyi Farkas Sándornak az a búcsú intelme és imádsága szerepel, amikor elbúcsúzik Amerikától: “Légy az emberiség jussainak örökös védője, s menedéke! Állj te örökösen ijesztő például a despoták lelke előtt! Állj te örökösen buzdító például az elnyomottak lelke előtt”.
