Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)
Nagy Lajos: Országos Presbiteri Konferencia
1977 309 PRESBITERI SZÖVETSÉG GYŰLÉSE 1976. szeptember 5-én és 6-án harmincadik közgyűlését tartotta Ligonierban az Amerikai Magyar Református Presbiteri Szövetség. Vasárnap délután két órakor kezdődött a közgyűlés Nagy Lajos Bethlen Otthon igazgatója imájával. Már délelőtt az igehirdetés lelki előkészület volt a hétfői gályarab emléktábla avatásra, amikor Nagy Lajos a gályarabok bizonyságtételéről prédikált, amely századokat éltetett. Révész József elnök nyitotta meg a gyűlést s felkérte az alelnököket, hogy magyar Amerika különböző vidékein élő presbiteri konferenciákról s ottani munkákról tegyenek jelentést. Kovács Mózes, Víg Ede jelentésük lekötötte a hallgatóságot. Réthi Sándor titkár az elmúlt évi gyűlésről adott részletes jelentést, amit a hallgatóság hálás köszönettel jutalmazott. Délután egy előadás volt. Nagy Lajos v. püspök az Űr második eljöveteléről tartott előadást. Elmondta, hogy mit hiszünk mi magyar reformátusok és mik a téves tanítások az Úr visszajövetelével kapcsolatban. A végső dolgokkal kapcsolatban jövőre is lesz előadás és megvalljuk a mi református hitünket feltámadásról, örökéletről. Révész József elnök tartotta meg elnöki jelentését. Visszapillantott a Presbiteri Szövetség 30 éves múltjára s beszámolt a gályarabok bronz emléktáblájának elkészítéséről, amit jobbadán másodgenerációs presbiterek álmodtak meg s helyeztek el ligonieri kis templomunkban. Megköszönte az egyházaknak, a Kálvin Kerületnek, a Református Egyesületnek s magánosoknak adományát, valamint Nagy Lajosnak, aki a gályarabokról írt kis könyve hasznát átadta az emléklap javára. Este a Református Egyesület, Kálvin Kerület, Amerikai Magyar Református Egyház, Presbiteri Konferencia és Bethlen Otthon üdvözölte azt a jóakaratú Presbiteri Szövetséget, amely 30 év alatt mindig az amerikai magyar református egységet akarta. Szerette egyházunkat, tisztelte tradícióit s hű volt egyházához. Milyen szép tőlük, hogy messze az ősi földtől, itt az új hazában ők állítanak gyönyörű emléket a gályarab lelkészeknek. Szeretetünk megsimogatja ezeket a nagyszerű embereket s szorgalmas elnökét, aki valóban a munka terhét hordozta.
