Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)
Európa
138 BETHLEN NAPTÁR Magyar nyelvű lelkületű közösségi életünknek legfőbb megnyilatkozásai az évenkint hűségesen rendezett nemzeti ünnepélyek: a márciusi, a Szent István napi, az októberi s a szintén közös magyar vonalon rendezett karácsony. Ezeket az ünnepélyeket az egész West Yorkshire-ra és Lancashire-ra kiterjedő, tágabb népi hátterű bradfordi és manchesteri magyar egyesületek szervezői és anyagi erejével s a gyérülő létszám miatt inkább jelképes keretszolgálatot végző “történelmi egyházaink” még mindig hathatós erkölcsi támogatásával rendezzük. E tekintetben — egyetemes magyar szempontból — különösen hangsúlyoznunk kell a “magyar katolikus” egyházi életnek még mindig Anglia, Európa, sőt világszerte jelentkező, érezhető s valóságosan “egyetemes” szolgálatát. Északangliai Szórványmissziói Szolgálatunk részéről — legalább is északangliai viszonylatban — igen erőteljesen kivettük a részünket ebből az egyetemes szolgálatból úgy Bradfordban, mint Manchesterben. Az angol egyházak életében — evangéliumi éneklésükkel — elismert és értékelt ökumenikus szolgálatot végző Füsti Molnár Lelle és Réka emlékezetesen közreműködtek a bradfordi karácsonyi és a manchesteri márciusi ünnepségünkön. Alulírott prédikátor Bradfordban és Manchesterben (és környékén) egyaránt rendszeres kultúrmunkát is végez a magyar nyelvtanítással s az ünnepélyeink színvonalas műsorának az előkészítésében és rendezésében való aktív közreműködésével. Külön magyar kultúrsikerként könyvelhetjük el a Bottá Rudolf manchesteri zeneakadémiai magyar hegedűtanár vezetésével alakult Északangliai Angol-Magyar Bartók Társaság zenakarának magas művészi színvonalú idei hangversenyét Manchesterben és Bradfordban — világhírű Bartók, Hubav és Liszt számok előadásával. A Bartók Társaság szervezésében s a koncertek rendezésében is hathatósan kivettük a részünket. Magyar református szempontból Nyugat felé; tehát Nyugateurópa s Amerika felé — az elég ritka egyéni levelezésen kívül — egyetemes kapcsolataink gyakorlatilag — sajnos — alig érezhetők. Nagyon örvendetes azonban s Istennek adunk hálát azért, hogy a hazai magyarsággal s így a hazai magyar reformátussággal is — mindkét irányban — egyre szabadabbá s élénkebbé válik a személyi, rokoni, családi, kultúrális s egyéni vonalon még az egyházi érintkezés is. így egyre inkább a hazai református gyüle-
