Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)
Győri József: Nagypénteki emlékezés (vers)
1977 113 NAGYPÉNTEKI EMLÉKEZÉS Nagyapám nem fogja be lovait, Sem apám két jármos tehenét, Pedig a rügyező szőlők, almafák, A korán ébredt szabolcsi vidék Várta a dolgos parasztok seregét. Ünnepelt a nép, véle a határ. Nagyanyám aznap nem reggelizett, Ezzel minket is emlékeztetett, Hogy ma itt nem lesz módos, nagy evés Tyúkleves, pohár bor, körítés. Szüleim nemcsak két templom után, Hanem elvégződve frissen, korán Olvasták e napon a Bibliát. Jézust gyászolta együtt a család. A korcsmáros szabadnapot kapott. Elhallgattak cimbalmok, citerák. Az utcán egy füttyszó se hallatott. Feketeruhás apák és anyák Töltötték meg a fehér templomot. Fiúk, lányok kar alját, karzatot. A lócákon elől mi, gyermekek, Ittuk a régi szent történetet, Mely mindig új és mindig új marad: Zajongó tömeg a kereszt alatt, S a kereszten vérző Isten-Fia, Hogy mi éljünk, meg kell halnia. Nagypéntek jön, s én újra hirdetem, Mit gép nem gyárt, mit föld meg nem terem Mi felülmúl minden fantáziát Életet, mely legyőzte a halált. Hirdetem Őt, az egykor szenvedőt, Ki most mennyben készíti a jövőt. ... Ügy, mint hallottam 40 év előtt. Győri József
