Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)
Kántor Pál (vers): Amerikai naplemente
96 BETHLEN NAPTAR test, hanem lélek ő. Tiszteld tehát és tanuld dallamát, értsd meg őt, hogy megérthessenek keletre és nyugatra mindenütt. A munka nyelve ez és az imádságé, a költészeté és az elmélkedésé. Imádkozzál vele és dolgozzál, építsd magasra őt, — mint a templomot — hogy hozzád jöjjenek messziről és úgy kiálts, beszélj és bátoríts általa, hogy megtartsanak és fölemeljenek : a föld, az idő és az emberek. Flórián Tibor ☆ ☆ AMERIKAI NAPLEMENTE Az alkonyainak zsongó zenéje Összeolvad a suhogó széllel, Amint a nap aranyló súgóra Utolsó mosolyát hinti széjjel. Bíborpalásttá válik az alkony, Ahogy vonszolja fénylő köntösét, És megroskad a nehéz tehertől, Amelyet némán rárak a sötét. Mikor az utolsó sugarat is Elnyeli a nagy, tágas végtelen Belenézek a mély sötétségbe És imára kulcsolom két kezem. A hála fénye ragyog szememben, Ahogy hallgatom az estnek zaját, Érzem itt is velem van az Isten, Árasztja rám szerető oltalmát. Ámbár a hazámat megcseréltem, Régi barátim nincsenek velem, Az életem mégis boldoggá vált, Mert megtaláltam itt az Istenem. Kántor Pál 1960. augusztus 12. So. Norwalk, Conn.
