Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)
Kölcsey Ferenc (vers): Himnusz
HIMNUSZ Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre? Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére, S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai F el virágozának. Bújt az üldözött, s felé Kard nyúlt barlangjában, Szertenézett s nem leié Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölette. Értünk Kúnság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Vár állott: most kőhalom, Kedv s öröm röpkedtek: Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsujtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Szánd meg Isten a magyart, Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának, Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! Kölcsey Ferenc, 1823.
