Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)

Európa

1976

143

megsegít. Azt hiszem, hogy nem túlzók, ha azt állítom, hogy 1957- ben megindult magyar egyházi életünk e pillanatban jobban virágzik, mint valaha. De ne bízzuk el magunkat, hiszen semmik vagyunk. Hirdessük az Igét és boruljunk le Istenünk, Atyánk nagysága előtt, aki annyira szeret bennünket, hogy értünk adta egyetlen fiát a Jézus Krisztust.

Balogh Zoltán tb. orsz. gondnok.

Stockholm-Vallingby, 1975. aug. 28.

☆ ☆

SVÉDORSZÁG

Az 1975-ös év egyházi életünkben egyik legkimagaslóbb eseménye eddigi “nyári” gyülekezeti otthonunk Tangagarde megújulása, vagy hogy szabad legyen mondanom, újjászületése volt. Mi is Tangagarde? Egy tipikus svéd udvarház, egy sziklára és betonra alapozott egyemeletes faépület nagyobb elő- és hátsókerttel, amely megett rövid, zöldpázsítos mező visz a hosszúkás és kékvízű Tőiken tóig, körülötte alacsony, füves dombok többnyire fehértörzsű nyírfákkal, felül bárányfelhős kék ég s repkedő madarak. Jellegzetes svéd tájkép — egy szép nyári napon.

Első lelkészünknek Glatz Józsefnek, aki 1957-1965 között működött köztünk, volt az elképzelése, szinte mondhatni fixa ideája, hogy a Svédországba szakadt protestáns magyarságnak nem elég az egyes nagyobb svéd városokban megalakult templomi gyülekezet és annak élete. Úgy képzelte, hogy kell egy protestáns magyar lelki központ is, ahol az egész ország magyarsága találkozhat, ahol intenzív egyházi életet élhet, konferenciázhat, a serdülő ifjúságot a hit és a magyar kultúra szeretetére taníthatja, ahol a kicsinyek eljátszhatnak, a felnőttek megpihennek és elbeszélgethetnek. Az elképzelés, amelyet a presbitérium is magáévá tett, a Luther Szövetség és a svéd egyházi hatóságok nagylelkűsége folytán valósággá vált, megkaptuk Tangagardét.

A régi, megviselt épület, hiányosságai folytán csak a nyári hónapokban mutatkozott használhatónak, tehát nyári otthonunk lett belőle. Ott tartottuk meg évi országos egyháztanácsi kon