Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)
Halottaink
102 BETHLEN NAPTAR Dr. Takaró Géza a kiskunsági Izsákról származott. Egy hét gyermekes családból indult el, hogy egyszer majd neki is hét gyermeke legyen. A kecskeméti református kollégiumba jár s ahogy maga írja, 13 éves kora óta maga teremtette elő tanulása előfeltételeit, anyagi alapjait. Elvégzi a budapesti teológiai akadémiát s megkapja az oly sokak által áhított és nagy becsben tartott skóciai edinburghi ösztöndíjat. Isten kötött szövetséget Takaró Gézával is. Ebben a szövetségben szolgálatát hűség és kitartás jellemezte. Tizenöt évig egyfolytában Budapest egyik legnagyobb gyülekezetének, a kőbányai református egyháznak lelkipásztora, hogy azután 32 év minden energiáját a new yorki 69-es utcai egyház javára fordítsa. Számos nemzetközi konferencián képviseli a magyar református egyházat 1907 és 1921 között. Lassan egészen egyházi diplomatává válik. Ilyen minőségben kerül ki 1921-ben Amerikába, ahol a híres tiffini egyezménynek a megalkotása jórészt az ő nevéhez fűződik. Végül 1922 októberében végleg kitelepül ide Amerikába családjával együtt. Takaró Géza amerikai munkásságát ma még szinte lehetetlen felmérni. Annyit valamennyien tudunk, hogy élete végéig a magyar föld, a magyar történelem és a magyar irodalom rajongója, szerelmese s — tegyük hozzá — alapos ismerője. Az itteni Kossuth-kultusznak az egyik leglelkesebb propagálója lesz. Jórészt az ő érdeme a mi szép Riverside-i Kossuth szobrunk, valamint azok a bronzplakettek, amiket máig is őrzünk a 69-es utcai templomban s amik mutatják a New Yorkban annak idején ünnepélyesen bevonuló Kossuthot, az amerikai katonaság felett tartott díszszemléjét és a nagy broadwayi felvonulást.
