Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: Professzor temetés Sárospatakon
98 BETHLEN NAPTÁR ság. Ott megint Csécsi-tanítvány, Almási Péter, az újhelyi oskola neves rektora mondotta el a professzor úr életének rövidre markolt történetét. Megtudták belőle, hogy 1650-ben született az abaúji Szakalyban s attól kezdve élete szüntelen próbák között viharzott csecsemőkortól kezdődően, hiszen már 3 éves korában török martalócok rabolták el s vitték magukkal Egerbe, hogy ott hitének s hazájának vad ellenségét, janicsárt deformáljanak majdan belőle. De Krisztus kimentette őt pogányok markából s lett belőle sok-sok hányattatás és temérdek tanulás után tudós professzora a pataki anyaoskolának, melyet el nem hagyott sem jó, sem rossz napjaiban, esztendeiben. Az oskolával ment bujdosásba is s véle jött haza Patakra is, hogy ímé itt találjon nyugovást törődött teste a pataki földben. Hej, sokan sírtak akkor. Erősen alkonyodott már, de akkor fáklyák fénye mellett és lobogása közepette felállott egy úrfi, névszerint Kazinczi Dániel s ékes szép rigmusokban, rímes versekben sirató éneket mondott befejezésül, végezetre. Kérdezték ott többen, hogy ki írhatta ezeket s szívhezszóló szép rigmusokat. Voltak, akik tudták s mondták hogy Szentgyörgyi Sámuel nevű ifjú deák remekelte a rímeket. No, alkalmatos, szívbemarkoló rigmusok, igazán. Ez ifjúból még lehet majd valaki, (lett is belőle idők múltával tiszáninneni püspök). Akkor osztán sok száz fáklya fénye mellett a sötét temetőből elindult a nagy tömeg, hazafelé. És akkor, messze-messze a pataki hegyek karéjának a legmagasabb ormán, a Sinka tetőn egyszerre csak szép tűzoszlop emelkedett magasba. Lehet, hogy őriző kuruc portyák őrtüze volt, de lehet az is, hogy emléktűz volt a holt professzor kedves emlékezetére. (Gondolj néha kegyes olvasó a pataki temetőre, hiszen lehet, hogy néked is pihen ott valamelyik kedves egykori professzorod.) Dr. Szabó Lajos Taktaszada. ☆ ☆
