Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)
Egyesült Államok - Kálvin Egyházkerület
1975 169 magyarországi egyetemet végzett tanulónak ösztöndíjat biztosított a bridgeporti egyetemen egy évre. A lelkipásztor sokoldalú gyülekezeten kívüli szolgálatot is végez: Tagja a város “Human Relation” bizottságának; igazgatósági tagja az “Amerikai Magyar Tanulmányi Alapnak,” a “Connecticuti Nemzetközi Intézetnek,” a ligonieri Bethlen Otthonnak; elnöke az egyházkerület Ökumenikus Bizottságának; zsinati tanácstag a Krisztus Egyesült Egyházában és evangélizációs tanácsadó ugyanezen felekezetben. Istené legyen a dicsőség az elvégzett feladatokért, mint ahogy csak Benne lehet reménység is a jövő feladatok elnyeréséért és alázatos munkálásáért! TRENTON, N. J. — Lelkipásztor: Dr. Szilágyi M. Tibor Az elmúlt esztendőben gyülekezetünk 28 közös gyülekezeti istentiszteletet tartott és ötször élünk közös úrvacsorával. Betegeinket, öregeinket, egyházunk tagjait rendszeresen és a szokásosnál gyakrabban is látogatjuk otthonaikban is, és az intézetekben is. Magyar és más olvasnivalóról mindig gondoskodunk és azt mindig beszerezzük véreinknek. Az intézetekben lakó testvéreinket és mindazokat, akik velünk akarnak lenni a karácsonyi, húsvéti és egy nyári magyaros ünnepségen immár 18 év óta minden évben magunk közé hozzuk. Leírhatatlanok ezek a találkozások. A mosoly is, a könnyek is, a beszélgetések is, mind, mind öröm, örvendetes visszaemlékezés az elszaladt, agyondolgozott életre, de a szép és jó napokra is. Most azok az elmúlt évtizedek mind valahogy úgy összefolytak. Mindnyájan úgy érezzük, hogy a jó Isten kegyelme nagy irányunkban, hogy ezt a szolgálatot mindig oly sok szeretettel, oly sok melegséggel és oly bőségesen áldja. Akik elmentek, emlékünkben maradnak, velünk haladnak ők is az Atya felé, úgy beszélve is, mondva is, énekelve is, hogy közelebb Hozzád Istenem. — A legfájdalmasabb a búcsúzkodás. Jaj csak ránk ne szakadna az éjszaka, de jó lenne ezt az egy napot kitolni, hogy az éjszaka soha sem jönne ránk többé. Ügy éljük át ezt az egymástól messzire elválasztott napot, mintha egy lenne mind a három és mind a három is csak egy rövid nap. Ügy érezzük mindnyájan, hogy úgy vagyunk ilyenkor, mint akik soha el sem mentek az óhazából, akik soha ki nem vándoroltunk, és akik, mintha otthon is mindig országhatárokon keresztül is egy faluban, egy hittel éltük és éljük elszálló életünket. A búcsúölelések nagyon fájdalmasak, a kézszorítások nehezek, dermesztőén hidegek, mert menni kell. A nehéz munka, a vagyon, mind értéktelen lett, mert ime itt ez az a nap, amelyet Isten szerzett részünkre, ez itt most mindennél értékesebb. — Az elmúlt esztendőben 4 testvérünk költözött az örök Hazába. Három házasságkötést írtunk be anyakönyvünkbe. Egy keresztelésünk volt. WALLINGFORD, CONN. — Lelkipásztor: Dr. Berzeviczy László A gyülekezet jövendőjéért aggódókat megnyugtatta ifjúságunk dicséretes teljesítménye. A maguk között folytatott versenynek az a nyolc ifjú lett a nyertese, kiket saját pénztáruk terhére küldtek a Kerületi Ifjúsági Tábor
