Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)

Európa

136

BETHLEN NAPTAR

NYUGAT NÉMETORSZÁG KÖLN

A Magyar Protestáns Gyülekezet az Északraj nai-Westfáliai területen egészen friss hajtása a magyarságnak. Szerveződése

1957-ben, a világhírű kölni Dóm lábánál megtartott első istentisztelet azzal a céllal indul el, hogy a református és lutheránus testvéreket egy gyülekezeti közösségbe fogja össze. Egyelőre “Exyl-Kirche” formájában rendezkedett be Münsterben. A kiváló aktivitású presbitérium és buzgó lelkipásztorok munkája nyomán e kezdet kiterebélyesedett és Köln lett a központ. A két német tartományi testvéregyház segítségével 1966-ban, ugyancsak Kölnben, megépül a magyar protestánsok kápolnája. Az intenziv, belső gyülekezetépítés mellett paralel folyik az egyházszervezeti kristályosodás és ma, mint az Északrajnai és Westfáliai német protestáns tartományi egyházak magyar nyelvű diaspóra-gyülekezete, teljes önállósága elismerése mellett végzi szolgálatát. Erre nézve a gyülekezet alap irata a következőt foglalja magában:

“A gyülekezet feladatául tekinti a mindkét tartományi egyház magyar ajkú tagjainak az Igének saját anyanyelvükön való hirdetését, — az így létrejött közösségnek a hazai egyházi hagyományok szellemében való ápolását, az egyháztagok lelki gondozását és diakóniai ellátását.... A közös megbecsülés alapján ápolja a gyülekezetben egyesült mindkét hitvallás követőinek közösségét”.

A gyülekezet lélekszáma 1300 körül mozog, egy része állandóan hullámzik a Dunántúl nagyságú terület 95 helységében szétszórtan. A Ruhr-menti iparvidék is ide tartozik. Havonkénti rendszeres istentiszteleti helyek: Köln, Aachen, Düsseldorf, Bielefeld. Alkalomszerűen Münster, Dortmund, Koblenz, Essen, Wuppertal. Évente 30 ezer kilométer a megtett szolgálati út. Ez európai” mértékkel sok, mivel egyik város, vagy falu tiz kilométernél alig távolabb terül el egymástól.

Nemrég tartotta a gyülekezet 15 éves fennállásának ünnepi istentiszteletét, mely egyben kerete volt az újonnan választott 20 tagú presbitérium és a már több ízben a felügyelői (főgondnok) tisztre ismét megválasztott Veöreös László beiktatásának.

A felügyelői beiktatási beszéd kihangsúlyozta, hogy “a gyülekezet szolgálata sohasem lehet öncél”. Ezzel utalt arra, hogy helyesen értelmezett ökumenicitással e közösségnek a magyar sajátságaiból adódó hasznos és jó üzenetté kell válnia ott, hol