Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)

György Árpád: A Kálvin Egyházkerületi Közgyűlésen elmondott záró áhítat magyar nyelvű fordítása

1974 73 deni (más egyháztestekben élő) magyar testvéreinkkel együtt­működés és egyházi egyesülés ügyében és szükség szerint tegyen lépéseket a kívánatos cél elérésére.” Egyházkerületünk tette ezt abban a reményben, hogy más felekezetek, illetve más felekezet­­hez tartozó magyar református közösségek hasonló határozatok által ugyanolyan felhatalmazást adnak a püspöki tanácsnak, avagy közösségük vezetőinek, mint a Kálvin Egyházkerület. A közös szeretetmunkát, a közösen tartott presbiteri konferenciát, a közösen rendezett lelkészegyesületi gyűlést kövesse mindazon dolgoknak munkálása, melyeket együtt jobban és eredményeseb­ben végezhetünk. A közös munka végső koronája az egységes keret megvalósítása lesz, amelyről elődeink sokat beszéltek, amely­nek megvalósításáért sokszor közösen tárgyaltak, amelyért mindig imádkoztak, de amelyet sajnos sohasem tudtak a múltban meg­valósítani, mert minden esetben jogi alapon indultak, jogi alapon tárgyaltak és jogi síkon buktatták meg e szent ügyet. Kezdjük a jövő egységes keretű életünket lelki alapon tárgyalni, lelki vonalon tervezni, lelki keretben kiépíteni és lelki síkon megvalósí­tani. János Evangéliumának 17. részéből olvassuk Jézus főpapi imádságát: “Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, hogy egyek legyenek.” Az Apostoli Hitvallás elmondásakor mi is bi­zonyságot teszünk arról, hogy “Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat.” Építsük mi is minden erőnkkel és imádsá­gunkkal amerikai magyar református életünkben az egységes és közönséges keresztyén anyaszentegyházat. A záró áhítatot Annie Johnson Flint költeményének idézé­sével végzem: Krisztusnak nincs keze, ezért kezeinkkel Kell végeznünk az Ő munkáját; Neki nincs lába, ezért nekünk Kell előkészíteni az Ő útját; Nem beszél Ő, hanem a mi szánk Mondja el, hogyan halt meg értünk; Nincs más, aki hozzá vezessen Ha e földi utón mellőle eltérünk. És ha kezünk nyitva Minden földi örömre; Vagy ha lábunk letér az Ő útjáról A bűn csábításának engedve; Hogyan szóljon gyarló beszédünk Arról amit Ő eltilt? Hogyan remélhetjük szolgálni Őt? Hacsak meg nem hallgatjuk, amire int. ☆

Next

/
Thumbnails
Contents