Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Tóth Tibor: A nyugdíjas lelkész szolgálata
326 BETHLEN NAPTAR lenlevő mondja el azt a bibliai verset, ami számára rendkívüli jelentőségű. Ott volt egy öreg lelkész atyánkfia is, akit gyülekezete magas korára való tekintettel arra kért, hogy menjen nyugdíjba. Leendő utóda ott ült mellette. Mikor az öreg lelkészre került a sor, felállt és jól érthető tiszta hangon ezeket az Igéket idézte: “Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom . . .” Egy bátor lélek bizonyságtevése volt ez arról, hogy szembe mert nézni a valósággal és annak következményeit elegánsan vállalta. De ez nagyon nehéz. Mindenben, mindeneknek, minden lenni — most így határozható meg az amerikai magyar református lelkészi élet — és akkor egyszerre mindent feladni és kívülállóvá lenni, néha nagyon keserű tapasztalat lehet. Azután számolni kell az elhagyatottság érzésének a nagy kísértésével is. Azok, akikkel együtt jártuk az élet zarándokútját, lassan mind eltűnnek életünkből. Jó kollegák, kedves munkatársak és jó barátok, akikkel hosszú éveken keresztül együtt szolgáltunk, lassan itt hagyják egymás után ezt a földi küzdőteret. Nincsenek többé azok a drága lelkek, akikkel megoszthattuk örömünket, bánatunkat és akiknek tanácsa oly sokat segített a múltban. Ezért a nyugdíjas lelkipásztorok sokszor elhagyatottnak, magánosnak találják az életet és úgy érzik egyedül maradtak. Sok megbánnivalója is van a nyugdíjas lelkipásztornak, ha arra gondol, hogy hol tévesztett útat, hol mulasztott el egy lehetőséget és mindent másképen csinálna a mai tapasztalatával és életbölcsességével. Egypár ilyen végzetes tévedés helyett mennyi jót tehetett volna! Ahogy az évek száma nő, egyre jobban rádöbbenünk ezekre a fogyatékosságokra és mulasztásokra. Nem segít, hogy ezek felett bánkódunk, ha arra gondolunk, hogy milyen kiváló lehetőségeket szalasztottunk el és mennyi hibát kikerülhettünk volna. Miképen segíthet tehát keresztyén hitünk, lelkipásztori elhivatottságunk és szolgálatunk, hogy szembenézzünk ezekkel a kísértésekkel? A nyugdíjas lelkipásztornak a szolgálat számos új lehetősége adatik. Mindnyájunknak Isten adott talentumokat. Úgy is mondhatnánk, hogy az Ő isteni kegyelméből minden életbe befektetést tett. Kötelességünk, hogy mindezekkel éljünk addig, amig élünk. Azért mert nyugdíjba mentünk és az évek növekednek felettünk, semmi okunk sincs arra, hogy ezeket a talentumokat veszendőbe
