Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Kanada - Magyar gyülekezetek a Kanadai Presbiteriánus Egyházban
1974 307 szerveztünk, ahol egyháztörténelmet, a világvallásokat és korszerű egyházi kérdéseket tanulunk szeminárium jellegűen. Reméljük, hogy a jelenlegi 20 tanulón kívül felnőtteket is belevonhatunk ebbe a foglalkozásba. A többi szervezeteinkben, a Házasok Csoportjában, Nőegyletben és a két presbitériumban a szokásos munkák és egyházépítő programok folynak Isten dicsőségére. MONTREAL, QUEBEC — Lelkipásztor: Szabó Péter Főgondnok: Vajda János. 5 éve annak, hogy ez a kis gyülekezet megalakult Montreálban, s erről az időről csupán annyit mondhatunk, hogy “mindeddig megsegített minket az Úr.” Nemcsak, hogy nem érdemünk szerint, de reménységünk felett. 1972 októberében a gyülekezet lelki vezetésében személyi változás történt. A korábbi lelkipásztor, Nt. Nagy Gyula New Yorkba távozása kapcsán Szabó Péter torontói társlelkészt hívta meg a presbitérium. Megbecsülve mindazt, amit Isten végzett a gyülekezet korábbi lelkipásztora által, a továbbiakban is az Igére íigyelmezve kívánnánk előrehaladni. Az eltelt év, mint minden új kezdés, a szokottnál mozgalmasabb volt. Gyülekezetünk régi vágya teljesült egy olyan parókia épület megvásárlásában, amely a lelkészlakás mellett lelkészi irodát és hétközi alkalmakra, bibliaórákra, gyűlésekre alkalmas helyiséget is nyújt. Visszatekintve el kell mondanunk, hogy a gyülekezeti adakozás a parókia vásárlására teljes mértékben önkéntes alapon történt, senkit személyesen fel nem szólítottunk. Istentől kértük és vártuk anyagi terheink megoldását éppúgy, mint lelkiekben való megtartatásunkat. Hálaáldozatokból s a felettes egyháztól kapott kölcsönből az épületvásárlás 1973 májusában megtörtént. A vasárnapi istentiszteleteket változatlanul a korábbi bérelt templomban tartjuk. Az istentiszteletek látogatottsága örvendetesen emelkedett, reméljük nem csupán átmeneti időre. A téli hónapokban pénteken az Ifjúsági Kör találkozott, szombatonként konfirmációi oktatás volt, s az idősebbek is összejártak hetenként, és csigacsinálás mellett énekeket tanultak, baráti együttlétben töltötték a napot. Különös örömünkre szolgál a szerda esténkéti bibliaórák látogatottsága. 20-30 főből álló csoport vesz részt hétrőlhétre folyamatos bibliatanulmányozásban. Jelenleg János leveleivel foglalkozunk, s a bibliamagyarázat után az aznapi Igével kapcsolatos problémák megbeszélésére is sor kerül. Égető kérdésünk az, hogy csupán egy jól szervezett, de lelkileg ellaposodott, rutin gyülekezetté válunk-e, vagy pedig Isten Igéje és az Ő Lelke által válunk-e mi magunk is Isten gyermekeivé, akikre a világ sóvárogva vár. Nem az a fontos, hogy mennyire nő föl az évi költségvetésünk, hanem hogy akiknek menni kell közülünk ebből az életből üdvözülni fognak-e vagy elkárhozni. Valójában erre nézve kell hogy történjék minden. Az 1973-as évben szeptember közepéig három gyermeket kereszteltünk, házasságukat három pár áldatta meg. Temettünk két alkalommal egy gyülekezeti tagunkat és egy gyülekezetünkhöz nem tartozó honfitársunkat. Gyülekezetünk egyik hűséges presbitere, Pájer Gyula, családjával együtt Windsorba költözött, mindannyian sajnálattal búcsúztunk tőlük. Négy fia-
