Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)

Kanada - Magyar gyülekezetek a Kanadai Presbiteriánus Egyházban

300

BETHLEN NAPTAR

MAGYAR GYÜLEKEZETEK A KANADAI PRESBITERIÄNUS EGYHÁZBAN

Abottsford, B. C.

Lelkész: id. Mészáros Sándor

Békevár, Sask.

Lelkész: üresedésben

Brantford, Ont.

Lelkész: Dienes László

Calgary, Alta.

Lelkész: Nagy Balázs Dezső

Delhi, Ont.

Lelkész: Dr. Pándy Szekeres László

Edmonton, Alta.

Lelkész: Dezse Gábor

Hamilton, Ont.

Lelkész: Dr. Baksa Csaba

Lethbridge, Alta.

Lelkész: Teles György

Montreal, Que.

Lelkész: Szabó Péter

Mount Bridges, Ont.

Lelkész: Vietorisz Lajos

Ottawa, Ont.

Katekáta: Csurgai János

Oshawa, Ont.

Lelkész: üresedésben

Toronto, Ont.

Lelkész: Seress Ödön

Vancouver, B. C.

Lelkész: Csiszár Attila

Welland, Ont.

Füleki Sándor theologus

Windsor, Ont.

Lelkész: Nyárádi Tamás

BRANTFORD, ONT.— Lelkipásztor: Dienes László

Gondnok: Nagy Imre, orgonista: Nagy Glória, algondnok: Fekete László, jegyző: Sztodola Miklós, pénztárnok: Sipos Sándor. Többi presbiterek: Benkő Imre, Csató József, Gara Dezső, Gutay József, Molnár József, Ozsvári András, Simon Barna, Vajda József. A Nőszövetség vezetősége: Elnök: Angel Andrásné, alelnök: Molnár Józsefné, jegyző: Kalmár Sándorné, pénztárnok: Gara Dezsőné, ellenőrök: Sipos Sándomé, özv. Párvanyik Jánosné. E beszámoló az 1972. július 1 — 1973. június 30. közötti időtartamra vonatkozik.

Beszámoló, miről? — kérdezte valaki. Piknikekről, bálokról, bingóról, vacsorákról, évfordulói ünnepségekről — tele emberek magasztalásával — és hasonlókkal? Tudtok-e beszámolni arról, amiről az apostolok számoltak be az ő Uruknak: “Uram, még az ördögök is engednek nékünk a Te neved által?” (Luk. 10:17). Tudjátok-e mondani: “A gyülekezetek erősödnek a hitben és gyarapodnak számban naponként?” (Acs. 16:5). Házastársakat, gyermekeket, szülőket, haragosokat, gyűlölködőket békített-e ki a mindenható Ige? Vacsoráitok szeretetvendegségek-e, vagy csak evészet-ivászat, jobb esetben szükséges bevételi forrás? Tudjátok-e mondani: “Szivük-lelkük egy a hívőknek s így szűkölködő sincs közöttük (az egész keresztyén családra kitekintve)?” (Acs. 4:32, 34). Más szóval, van e hit a gyülekezetekben, amely termi a szükséges gyümölcsöket az egy vérből teremtett emberiség javára és szünteti vagy kevesbíti a szociális igazságtalanságokat? Ezekre a kérdésekre csak mélyre hajtott fejjel és bűnbánó szívvel lehet válaszolni, amelyben a hűtlen sáfár vallomása is benne van: “Mit miveljek, kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek?”