Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)

Egyesült Államok - Kálvin Egyházkerület

196

BETHLEN NAPTAR

CLEVELAND, OHIO, WEST SIDE — Lelkipásztor: Elek Aron

Egyházunk élete és szolgálata minden vonatkozásban hűen tükrözi az amerikai, nagyvárosi, magyar református problémáinkat. Egyházunk tagjai mind messzebb és messzebb kerülnek a templomtól, amivel azután vele jár a lélekben való elidegenedés is az egyháztól. A mi kérdésünk ezzel kapcsolatban az: hogyan tudjuk megtartani őket szüleik, nagyszüleik közösségéhez való hűségben. Valami “pluszt” kell jelentenünk és adnunk, hogy megtarthassuk őket a mi közösségünknél többet “ígérő” egyéb protestáns (vagy nem-protestáns) egyházakkal szemben, amelyek különös előszeretettel “vadásznak” ezekre az atyafiakra, különösen ha azok fizikailag a közelükbe kerülnek. Egy-egy elmaradás a templomtól már szinte pánikként jelentkezik nálunk is, mert akarva-akaratlanul egy újabb “elszakadási mozdulat” jeleit láthatjuk. Ugyanakkor örömmel számolhatok be arról is, hogy az újabban hozzánk került magyar testvéreink közül többen megtalálják egyházunkat. A több mint százezres clevelandi magyar tömb vonzóereje szinte hetenként megnyilvánul egy-egy újabb érkezőnek a megtelepedésében. Egyházaink hagyományos szerepe a letelepítés szolgálatban továbbra is fennáll.

Egyházunk régi terve, az “öreg” templomtelek eladása (a 32-es utcában) mind ez ideig nem sikerült. Vevő akadt szép számmal, de anyagi tehetségük nincs arra, hogy ennek a jókarban tartott, értékes egyházi ingatlannak a hozzávetőleges árát is megfizetnék. Az eladás feltételezésével vettük meg három holdas területen fekvő új templomunkat (ami tizenöt évvel ezelőtt országos hírnévre tett szert, mint az esztendő kimagasló egyházi terve). Ezt az új épületet kiadtuk egy baptista egyháznak bérleti alapon azzal a kikötéssel, ha nekünk szükségünk lenne rá, kéthavi felmondás után után bármikor beköltözhetünk. Ez a helyzet akarva-akaratlanul bizonytalanság-érzést kelt a gyülekezetben. Erről azonban nem tehetünk. Bízunk Istenben, Aki mindig megoldotta még az Övéinek a kérdéseit, amikor Őbenne helyheztették reménységüket. Ebben az új templomunkban talált otthonra a hétfő esti magyar iskola is, több mint száz gyermekkel.

Sikeresnek mondhatjuk mintegy kéthavonként megtartott “családi ebédünket” közvetlen istentiszteletünk után. — Húsvét reggelén a Férfikor reggelivel vendégeli meg a testvéreinket. — Nagycsütörtök este, immáron harmadszor, az “Utolsó Vacsora” jelenetét adja elő egyik jól ismert helyi metodista egyház vendégszereplő csoportja. (A résztvevők, Leonardo DaVinci híres képének változataként, egyenként elmondják hogy miért lettek a Mester követői...)

Jószomszédsági viszonyba vagyunk a tőlünk egy városi háztömbnyire fekvő amerikai ref. egyházzal. Nyaranként lelkészeink felváltva helyettesítik egymást vakációjuk alatt; Hálaadás-estéli közös istentiszteletet tartunk velük.

Idős Nőegyletünk ez évben olvadt bele a Női Körbe. Nehéz lenne elmondani, vagy éppen érzékeltetni azt a roppant szolgálatot, amit ez az Idős Női Csoport végzett hetven esztendőn keresztül. Szolgálatuknak azonban itt nincs vége: tovább élnek gyermekeik, unokáik szívében, életében és erre az örökségre a mi gyülekezetünk, épp úgy mint a többi amerikai magyar református egyház, ezután is számítani fog. Nem lesz hiábavaló az ő életük magvetése; mint ahogyan eleddig volt, ezután is lesz még gyümölcsérése annak