Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Egyesült Államok - Kálvin Egyházkerület
178 BETHLEN NAPTAR Érdekes jelenség a gyülekezet életében, hogy míg a tagság és az istentiszteleti látogatottság számbelileg csökkenő irányzatot mutat, az adakozás és missziói felelősségtudat nem csökken: az 530 szavazati joggal felruházott egyháztag közül átlag 165-en vesznek részt az istentiszteleten, de 1972-ben $45,898.78-et adományoztak, melynek 12%-át juttatták missziói célokra mintegy 5,537.94 összegben. A gyülekezet vezetése szinte teljesen a mások- és harmadgenerációsok kezében van, akik atyáikhoz hasonló áldozatkészséggel, ha kell festenek és tetőt fednek, padlót fényesítenek vagy lépcsőt javítanak. Jelenleg a következő tisztviselők állanak a gyülekezet élén: Hevesy Vilmos főgondnok, Kalabany István algondnok, Napoleon Edward jegyző, Dudás Ferenc pénztárnok, Dr. Csóványos Lászlóné ellenőr. A titkárnő Ferrandino Salvadorné, a segédlelkész pedig Paarlberg János, yale-i teológus. A lelkipásztor tovább folytatja sokirányú szolgálatait a gyülekezeten kívül is, melyek közül kiemelkedik az, hogy Krisztus Egyesült Egyházában újabb két évre a zsinati tanács tagjává választották. TRENTON, N. J. — Lelkipásztor: Dr. Szilágyi M. Tibor A trentoni Kálvin János Magyar Református Egyház lelkipásztora az elmúlt évben 26 gyülekezeti istentiszteletet tartott. Közös úrvacsorával négyszer éltünk. Betegeinket, öregeinket, egyháztagjainkat, rendszeresen látogatjuk otthonaikban is, és a kórházakban és az intézetekben is. Az olvasnivalókat is beszerezzük magyarjainknak. Intézetekben lakó egyháztagjainkat és a velük együttes szomszédságban lakó magyar testvéreinket is, karácsonyra, húsvétra és nyári családias piknikünkre minden évben kihozzuk magunk közé. Ezt a szolgálatot gyülekezetünk tizenhét év óta állhatatosan és mindig fokozódó meleg szeretettel gyakorolja. Egy-egy ilyen újratalálkozásnak az örömei leirhatatlanok. A találkozó szempárok, a hulló könnyek beszélnek mindezekről. így együttesen együtt látjuk, hogy ez az a minden, ami a világot járt, agyondolgozott, vagyont, gazdagságot szerzett és látott embernek a földiekből élte alkonyára megmaradhatott. Bárcsak sokáig ne jönne a naplemente, mert ha beáll a sötétség, mennünk kell, de akkor meg ezek a könnyeink nehezebbek, mint az elsők. Nagyon nehezek, szinte dermesztőek a kézszorítások, a búcsú ölelések nagyon fájdalmasak. Nagyon nehéz megint elszakadni egymástól, soraink ritkulnak évről-évre. A gondolatok is gyötrelmesek még csak a jövő találkozásig is, de mindezt csak most érezzük igy a búcsúzásnál. így éljük magyar életünket itt Amerikában is, egy ilyen kis csoportban is, mint ez a miénk, mintha az óhazából soha nem is mentünk volna el, és talán majd csak akkor látunk bele jobban ebbe a világba, amikor majd int felénk az újhaza és boldogan várjuk a karácsonyt, hogy mit is hoz majd nekünk a Jézuska... Szomorodott szívvel írjuk adatainkat a Bethlen Naptárba ez évben, Teremtő Atyánk hazahívta hű szolgáját, gyülekezetünk mindig munkálkodó főgondnokát Dibáczy Gábor testvérünket, életének 86. évében. Emlékét szeretettel őrizzük. Az elmúlt esztendőben 3 testvérünket kísértük ki földi örökségünk útján. Két házasságkötést írtunk be anyakönyvünkbe.
