Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Dél-Amerika
152 BETHLEN NAPTÁR Jenő csak rövid időre volt velünk, Daróczy Sándor útját meg nem tudtuk megoldani. — A belső megújítás munkája azonban így is folyt. Presbitereink az igehirdetést, bizonyságtételt, nemcsak a lelkipásztor betegeskedése alatt, hanem rendszeresen folytatták. Különösen az ifjúság közt a kétnyelvű szolgálatuk jelent nagy segítséget. A bizonyságtétel tehát szólt, de zengett a hitvalló ének is. Brazíliai egyházunk a hazai új énekeskönyv megjelenése óta szorgalmazza a ritmikus éneklést. Először a gyermekeknél vezette be. Van, aki már nem beszéli folyékonyan az anyanyelvet. A zsoltár azonban az utóbbi 25 év alatt is az anyanyelven zengett ajkukon. Szívesen énekelték magyarul, mert kedvükre való módon, ritmikusan tanítottuk. Szinte hihetetlen, hogy azután az öregek is, akik pedig azelőtt az elnyújtott énekléshez voltak szokva, milyen könnyen sajátították el és mennyire megszerették a ritmikus módját. Mikor Ádám Jenő először vett részt istentiszteletünkön, örömkönnyek közt hallgatta éneklésünket. Mondogatta, hogy amit odahaza sok gyülekezetben nehezen lehet keresztülvinni, itt ezer kilométerekre egy gyülekezet, zenei szakemberek hiányában ADAM JENŐ zeneművész is, megoldott. Ezt az egyházat a felelősségérzés vitte rá erre. Csak így remélhette, hogy a hitvalló énekekkel, ritmikus módon, átmentheti a hitet, a lelki örökséget a gyermekekben, a jövő generációknak is. Az elsők közt tanítottuk gyermekeinknek az ötödik zsoltárt, azért is, mert ezt brazíliai hittestvéreink szintén ritmikusan ének-
