Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Babos Sándor: Negyven éve…
1974 107 minden hatalom égen és földön” már megláttatta velünk azt, hogy itt hatalmas Úrral állunk szemben, Aki már nem csak tanít, gyógyít, hanem parancsol is; Akivel szemben már nem lehet alkudozás és kifogás emelés, hanem csak tiszta, alázatos engedelmesség, és csinálni azt, amit Ő parancsol nekünk. Ő pedig azt parancsolta, hogy “Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket.” Mintha csak azt mondta volna az akkori erdélyi református népnek: mit ültök és siránkoztok elcsüggedten, induljatok el, és vigyétek oda az emberekhez a Megváltóról szóló örömüzenetet. így történt az, hogy a kolozsvári református teológia ifjúsági egyesületében a húszas évek alatt sok szó esett mind a bel-, mind a külmisszióról. Különösen a Baselból jött egyházunkat meglátogató külföldi vendégek előadásait figyeltük nagy érdeklődéssel. Bár ekkor se jómagam, se az egyházkerület nem is mert gondolni a külmisszióra. 1926 őszén, mielőtt Baselbe mentem volna továbbtanulás végett, mint kolozsvári segédpap, egy alkalommal fél füllel fogtam el Dr. Makkai Sándor püspök urnák egy valakinek tett megjegyzését: “Ha valaki akadna Erdélyben, aki a missziói munkára hajlandó volna kimenni, akkor a mi egyházunk is bele tudna kapcsolódni a külmisszió munkájába.” Megjegyzése nem sokat jelentett akkor a számomra. 1926-ban Baselbe, Svájcba kerültem, ahol egyetemi és teológiai tanulmányaim mellett a baseli missziói főiskolába is eljártam előadások hallgatására és a vasárnap esti bibliaórákra, ahol minden alkalommal más és más missziói mezőről hazajött misszionárius beszélt a munkájáról és a nagy szükségről a missziói területeken. Itt sokat tanultam és érdeklődésem is nőni kezdett ebben az irányban. Egy alkalommal a missziói intézet diákjaival részt vettem egy kiránduláson Szent Krishonába, egy Baselhez közeli belmissziói intézetbe. Vacsora után elszakadtam a társaimtól és a dombon levő kápolnába mentem elcsendesedni és átértékelni azt, amit azon a napon láttam és hallottam. Itt történt az, hogy a misszióba menés ügye felbukkant bennem. Kész volnék-e elmenni idegen népek közé és hirdetni az evangéliumot? Tudnék-e maradék nélkül engedelmeskedni az Úr Jézus parancsának: “Menjetek. . .”? Ha nem, akkor mi jogom van és volna Erdélyben is hirdetni az evangéliumot? Kérdés kérdés után jött fel bennem, míg végre Isten odasegített,
