Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Becske Lajos: Él az Isten…
102 BETHLEN NAPTAR “Nem tudom — felelte Gáspár bácsi — sohasem hallottam róla többet.” “Aztán mi történt?” “Néhány hónap múlva fogságba estem. . . . Három nehéz évet töltöttem Szibériában. Majd megszöktem és Japánon keresztül ide vergődtem Kanadába. Három év múlva kihozattam a feleségemet, gyermekeimet. Nem volt semmim, amikor elkezdtem itt az életemet, most gazdag ember vagyok. Megsegített az Isten. Gyermekeimet és unokáimat megtanítottam arra, hogy az Isten él, hogy Isten gondot visel rólunk.” Még egy darabig beszélgettünk, aztán megszorítottam a kezét. “Isten áldja meg, Gáspár bácsi,” — mondtam. “Magát is tiszteletes úr.” Kimentem a hideg éjszakába, szikrázva ragyogtak felettem a csillagok. Arra gondoltam: érdemes volt meglátogatni Gáspár bácsit, újra tanultam tőle valamit. A lelkemben elcsitult minden visszás érzés és végtelen békesség szállt meg. Begyújtottam az autó motorját és ahogyan hajtottam hazafelé úgy tűnt nekem, hogy a motor is azt duruzsolja csendesen: “Él az Isten! Él az Isten!” Becske Lajos Holland református misszionáriusok Shangi szigetén az 1930-as évek végén. Közöttük: Dr. Cseszkó Gyula a hátsó, álló sorban jobbról az első, Dr. Cseszkó Gyuláné az ülő sorban balról a második (az álló kislány mellett), előtte az álló kisfiú ifj. Cseszkó Gyula, a gyermeksorban a két jobboldali: Cseszkó Éva és Emma
