Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)

Eszenyi László ellenőr: Gondolatok egyházaink egyesüléséről

1973 81 vagy az egyházi főhatóságok útján jutna el a gyülekezetekhez. A VÉGSŐ DÖNTÉS UGYANIS A GYÜLEKEZETEK KEZÉ­BEN VAN. A gyülekezetek közgyűléseiken kapnának részletes tájékoz­tatást a tervezett új magyar egyháztestről s annak alapján írás­ban adnák meg igenlő vagy elutasító válaszukat az egyházi cso­portok fejeinek vagy közvetlenül az Előkészítő Bizottság elnöké­nek. (Önálló gyülekezetek esetében). Az ilyen széleskörű és minden magyar alapítású gyülekezetre kiterjedő véleménykutatás felelhet csak meg arra az alapvető, fontos kérdésre, hogy akarnak-e református testvéreink egy közös egyháztestbe tartozni vagy már eltelt felettünk a sokat emlegetett huszonnegyedik óra. Ha az egyesülés mellett szavazott gyülekezetek súly és lét­szám szerint elégségesnek mutatkoznak egy önálló egyháztest megalakítására, kerülhet sor egy Ideiglenes Konvent megtartá­sára, melyen valamennyi gyülekezet egyházi és világi képviselői meghatároznák az új egyház hittételeit, alkotmányát, szervezetét és megválasztanák az első vezetőket. Az előkészítéssel kapcsolatos utazások és gyűlések sok költ­séggel járnak. Hadd írjunk hát pár sort annak előteremtéséről is. A gyűlések célszerűen a Bethlen Otthonban volnának megtart­hatók, az utazás és szállás költségeihez pedig Egyesületünk is komoly összeggel járulna hozzá, nemcsak azért, mert vezetői szív­vel lélekkel állnak az egységmozgalom mögött, hanem azért is, mert annak kimenetele kihatással lehet Egyesületünk jövő irányának és jellegének kialakítására is. Ebben a régóta húzódó kérdésben egyszer végre tisztán kell lássunk. Nagyra tartott bennünket az Úristen, amikor saját Egy­házaink és Egyesületünk gondján kivűl ránk bízta a földkerekség minden pontjára szétszórt magyar testvéreink istápolását is. Kétségtelen, hogy ezt a hatalmas és szétágazó feladatot sikereseb­ben oldhatjuk meg erőink és eszközeink egyesitésével, mint jelen­legi szétszórtságunkban.

Next

/
Thumbnails
Contents