Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Vörösmarthy Mihály (vers): Szózat
SZÓZAT Hazádnak rendületlenül Légy híve óh, magyar! Bölcsőd az, s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt, Ez, melyhez annyi szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdenek honért a hős Árpádnak hadai, Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem Él nemzet a hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: “Egy ezredévi szenvedés Kér éltet, vagy halált!” Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.
