Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Nagy Lajos: Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesületről
1973 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS LELKÉSZEGYESÜLETRÖL 327 Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület 1972. szeptember 4-től szeptember 6-ig tartotta gyűlését. Valaha a lelkészegyesületi gyűlés volt a ligonieri napoknak legnépesebb gyűlése. Összejöttek a lelkipásztorok azért, hogy tanuljanak, egymás hite által épüljenek, hogy egymással találkozzanak. Nagy Amerika és Kanada területén távol élünk egymástól és jó találkozni egymással. Egymásnak örvendezünk, néha-néha beszélünk keresztjeinkről. Áldottak az esti beszélgetések. Annyi mosolyt nem láttunk sehol, mint itt két-három nap alatt. Közös a sorsunk, a nagy árvaságban testvérek vagyunk. Kapunk annyi erőt és vigasztalást, ami eltart a következő évi ligonieri napokig. Ha az ősi földtől távollevő népnek pásztorai összejönnek, nagyon komoly beszélgetések hangzanak el. A világban elszórt világítótornyok őrei, éjszakánként fény vigyázok, zúgó tengerek, sziklás zátonyok között hánykodó hajókra figyelők miről beszélhetnek? Csak arról, hogyan lehet hűséggel vigyázni drága értékre, Krisztus vérén váltott drága magyar lelkekre és fiaik, leányaik üdvösségére. Remek sereg ez a lelkészikar amely őrt áll addig, ameddig haza nem hívják, vagy leváltják őket. Büszkeség közéjük tartozni és őket barátainknak vallani. Ez éven is Hamza András a magyar költők remekeit és Isten után síró verseit mutatta be előttünk. Azt gondoljuk, hogy Hamza András ismeri legjobban annak a drága magyar világnak költői remekeit, amelyekről negyed vagy félszázada nem hallottunk. Külön ajándékot kaptunk ezen az irodalmi estén Béres Ferenctől a magyarság kiváló énekművészétől, aki dalának szárnyain elvitt a magyarság tűnő századainak napfényes, vagy őszi borúval terhes tájaira. Dalának bűbájos fátyolából kibontotta előttünk azt a hős, drága nemzetet, amelynek viharkergette fiai vagyunk. Szép volt. Feledhetetlen volt. Öreg diáknak jó emlékezni az abauji kis pataki diákra, aki egy országnak megkoszorúzott regőse, énekese lett. Köszönet érte, hogy büszkévé tett származásunkra. Virágcsokor és hódolat Nt. Kecskeméthy Józsefnének, Korocz Bözsikénknek, aki a tűnő évtizedek alatt temérdek zsoltárt és dicséretet vezetett édes, bús magyar dalt kisért már és bizonyította nekünk, hogyha felejtenénk, hogy ereinkben míg pezsdül anyáink-apáink vére, ha ő ráteszi kezét a zongorára. Nagyon
