Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)

Dél-Amerika

138

BETHLEN NAPTAR

Pénteken 23-án, közös vacsora volt a “Fehér Paripa” étteremben, mely után a lelkész vetítettképes előadást tartott. Egykét család kivételével az egész asucioni magyarság részt vett a társas összejövetelen.

Szombaton Lambareba mentek ki, ahol talán szülőhazánkon kivül az egyetlen magyar termető van, melyben — sajnos — egyre több a porladó véreink száma. Utoljára Kreth Emil hitvesét temették el. Gyászoló férje és Farkas Lászlóék vettek részt az ott mondott könyörgő imában a gyászolókért.

Vasárnap úrvacsorái istentiszteletet tartott lelkészünk a helyi német ev. templomban. Rendkívül sokan vettek részt és a perselypénz fedezte az útiköltség nagy részét. A Magyar Temető Egylet elnöke meg is jegyezte: “A kolónia három rekordot állított fel.”

Az Istentisztelet előtt Molnár Papp Zoltán, akinek jobb lábát amputálták, részesült betegágyán a magán úrvacsora szentségében. Reméljük és imádkozunk, hogy a legközelebbi magyar istentiszteleten már személyesen részt tudjon venni.

Elhagyva az argentin metropolisz külvárosait, kiváló utakon vígan szelte Ford kocsink a kilométerek százait. Resistenciát elhagyva, már nem kellett sem bunda, sem lábtakaró, sőt ingujjra vetkőzve szeltük Formosa tartományt és 17 órás út után Clorindába érkeztünk.

Az autó és személyes igazolványainkkal kezünkben, határátlépés két percet vett igénybe s máris gurultunk tovább a déli napsütésben ragyogó új hídon a Pilcomayo folyó felett. Elhagyva a hidat, vége lett a sima aszfaltos útnak s most már hepe- hupás földúton haladtunk tovább a Paraguay folyó felé. Ott kis, kétkocsinak szánt komp várt, mely átpöfögött velünk a túloldalra. A folyó partján kígyózó, éles kanyarokkal tarkított földúton igyekeztünk Paraguay fővárosa felé. Itt már az utat mindkét oldalon szalmatetős viskók szegélyezték, mindegyik körül sok játszadozó, félig meztelen gyerekkel. A közlekedést egy-két rozoga teherautón kívül, nem gépkocsik bonyolították le, hanem fehér szamarakon, féloldalvást ülő asszonyok, hosszú szivart szíva és a szamár másik oldalához erősített kosárban áruikat szállítván a fővárosba. Ellenkező irányba is meneteltek asszonyok mezítláb, fejükön nagy vízkancsót szállítva, köröttük vagy féltucat lábatlankodó purdéval.