Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Becske Lajos: Feketekávé
122 BETHLEN NAPTÁR — Ne mocorogj — aludni akarok — szólt rám a feleségem. Nem is válaszoltam csak legyintettem dühösen. Kinéztem az ablakon, az utca teljesen sötét volt már. Az ablakok, mint vak emberek néztek egymásra. Újra lefeküdtem./A párom már aludt, mint Ábrahám kebelén az “igazak”. Újra kezdtem a fakirok tudományát. Megállapítottam hogy nem lenne belőlem jó fakir, nem tudok igy elaludni. Újra felkeltem, kezembe vettem a kis lexikonomat. Fél hármat mutatott az órám. Mit mond a lexikon arról a nyomorult feketekávéról ? “Ethiópiából származik. Izgató hatásának felfedezését általában egy pásztornak tulajdonítják, aki észrevette, hogy amikor kecskéi ennek a kávécserjének a leveleiből, illetve magvaiból ettek, egyszerre rendkívüli élénkséget tanúsítottak, ugráltak, táncoltak. Aztán ő maga is megpróbálkozott vele. .. Elterjedt egész Keleten. 1654-ben hozták először Franciaországba. Párizsban 1669-ben terjedt el. Kiváló szívizgató szer.” Ha az a kecskepásztor nem arra legeltette volna a kecskéit, vagy ha kicsit rosszabb megfigyelő lett volna, most aludhatnék békén. Miért kell nekem más felfedezéséért szenvednem? Hol itt az igazság? Ezzel a gondolattal aztán el is aludtam. Reggel gyűrött arccal keltem fel. Úgy jártam keltem egész nap, mintha agyonvertek volna. Megfogadtam: soha többé nem iszom feketekávét este nyolc óra után. Becske Lajos
