Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)

Csia Kálmán: Néptelen templomok

104

BETHLEN NAPTÁR

NÉPTELEN TEMPLOMOK

Késő este, amikor már éjszakába mélyül a sötétség, az álmos csendbe, úgy hasított bele a telefon csengése, mintha kristályvázát vágtak volna földhöz. Egy magyar ember hívott és arról értesített, hogy valahol mélyen a pennsylvániai hegyek közt református lelkészre van szükség. Egy kis bányász faluban meghalt egy asszony, egy édesanya, aki 12 gyermeket hozott e világra és nevelt fel becsületben. Őt kell eltemetni.

Sokkal inkább mentünk volna esküvőre, vagy keresztelésre, de a mély gyászban is osztozik minden lelkipásztor és igy elfogadtuk a szolgálatot. Az úton úgy kanyarogtunk fel a hegyek közé, mint valamikor a bekecsaljai kis székely falukba a “fakószekér-kenderhám” tündér fogatán, kocsiján.

Rommá vált kis bányászfalun keresztül vitt az utunk. Az alig egy pár házból álló település néptelenné lett. A házak sötét, világtalan, üvegtelen szemmel hunyorgattak ránk, mint éjjeli bagoly melyet utóiért a reggel mielőtt sötét odújába repülhetett volna. Azonban egy meghalt, üres házrom előtt még jószagú évelő virágok mosolyogtak bele a fénybe, mint valamikor a magyar asszony, akinek erős munkás keze meleg tavaszi földbe ültette őket.

A falu, amelyben az édesanya koporsóját tizenkét gyermeke és harminc unokája állta körül, szintén néptelenné váló magyar település volt. Tíz évvel ezelőtt még állandó lelkésze volt a falunak. Nagy ünnepeken amikor a bányász fiuk és unokák Amerika városaiból összegyűltek, színültig telt a kis templom hívekkel. Máskor hiába várta a híveket a pásztor, a vasárnap sötét és reménytelen maradt mert senki nem ment templomba. Volt úgy is, hogy angyalok szálltak a falu fölé. Dyenkor megmozdultak a lelkek és a félholtak is elmentek a templomba.

Nt. Csia Kálmán