Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Dömötör Tibor: Golgota (vers)
1972 69 Lelkipásztori megbízatásom kezdetén szülővárosomban, Ungváron, voltam segédlelkész. Főnököm, Komjáthy Gábor, prófétai megjelenésű, hivő lelkű, kiváló prédikátor, köztiszteletben álló ember volt. Egyszer, beszélgetés közben, megkérdem tőle, hogy oly sok évi szolgálat után érez-e még félelmet, mikor a szószéken áll? Megfogta kezemet és azt felelte: “fiam, több mint ötven éve prédikálok, de még mindig félelem tölti el lelkemet, mikor a szószéken mint Isten üzenethozója, akaratának kijelentője, megállók. És azt tanácsolom neked, hogy ha eljön az idő amikor te már nem érzed ezt a szent félelmet, akkor hagyd ott a lelkészi hivatást, mert útközben elveszett valami, a legfontosabb veszett el..” Egyházi életünk nyolcvan, Egyesületünk hetvenöt, Bethlen Otthonunk ötven éves jubileumán érezzük, hogy sok változás van, sokakat haza hívott az Atya, más életkörülményeink vannak. Mit hoz a jövő? Bármit hozzon is, csak egy maradjon meg, egyet el ne veszítsünk útközben, azt ami életünk fundamentuma, építője, mozgató lelke volt: Istenbe vetett hitünket, dicsőséges elhívatásunkat: a boldog Isten dicsőségének evangéliumát reám bízta. Ha ez megmarad, “Ha Isten velünk, ki ellenünk?!” akkor bizalommal emlékezünk, hálát adunk, megyünk tovább. Dr. Újlaki Ferenc ☆ ☆ GOLGOTA Kínok Áldás Helye Helye Átkok Béke Helye Helye Halál Örök Fejek Élet Szégyen Dicső Hegye. Hegye. Dömötör Tibor