Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Eszenyi László ellenőr: Egyesületünk gyémánt és Bethlen Otthonunk arany jubileumát ünnepeltük Ligonierban
64 BETHLEN NAPTAR Az Országos Presbiteri Konferenciát Nt. Csutoros István képviselte, aki talpra esett, rövid köszöntésében szeretettel emlékezett meg édesapjáról, Nt. Csutoros Elekről, aki az Egyesület elnöke is volt egy terminuson át. A Lelkészegyesület nevében Nt. Illés Lajos szólott tolmácsolva az amerikai magyar lelkészek jókivánatait közös szeretetintézményeink számára. Itt kell köszönettel megemlítenünk azt is, hogy a cikkben szereplő képek Nt. Illés felvételei. Az Országos Presbiteri Szövetség elnökének, Dombrády Sándornak, bemutatása alkalmával az áldomásmester rámutatott arra, hogy tulajdonképen hármas jubileumot ülünk, mert a Presbiteri Szövetség épen huszonöt évvel ezelőtt alakult meg s negyedzázados fennállását olyan kiváló világi vezetőknek köszönheti, mint Király Imre, Dr. Haller István, Szentmiklóssy Pál, Benedek József, Csik Sándor, Nemesnyik János és a már országos hírre szert tett passaici csoport, és sokan mások. A magyar testvérsegítő egyesületek közötti békés együttműködésnek fényes bizonyítéka volt az a tény, hogy a William Penn Fratemális Egyesület elnöke, Károlyi Elemér személyesen adta át a legnagyobb magyar eredetű intézmény üdvözletét és jókivánatait. Vele voltak Stelkovits Albert, titkár, Somogyi Gyula, pénztárnok és Bállá János, alelnök. A résztvevők között nagy derültséget váltott ki az az élcelődés, ami Károlyi elnök és az áldomásmester között folyt a két egylet egyesülése körül. Clarence B. Ruff, Ligonier város polgármestere, néhány keresetlen és kedves szóval köszöntötte mint házigazda a résztvevőket kívánva kellemes időtöltést az ünnepség résztvevőinek. Az ünnepség egyik fénypontja volt Dr. Újlaki Ferenc, volt elnökünk felszólalása, aki a két jubiláló intézmény régi és megtisztelt vendégei, valamint tiszteletbeli igazgatói nevében ízes humorral előadott anekdoták elmondásával emlékezett a megtett hosszú útra. Legnagyobb sikere a békatenyésztésről elmondott történetének volt. “A harmincas években” — mondotta Feri bácsi — “elhatározták, hogy a Bethlen Otthonban békákat fognak tenyészteni. Ásattak is egy kis tavat (Ma is megvan!) és megbízták Király Imre bácsit, hogy szerezzen be békákat tenyésztés céljaira. Ő eleget is tett a kérésnek, a békák megérkeztek, remekül érezték magukat a tóban, ugrándoztak, kuruttyoltak, híztak —
