Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)

Részletek Dr. Béky Zoltán elnöki jelentéséből az 1970. évről

1972

43

KEGYELET AZ ALAPÍTÓKNAK

Ugyanakkor e nagy évfordulón kegyelettel emlékezünk meg az alapítókról “akik álmokat álmodtak és látásokat láttak”, akik 75 évvel ezelőtt szegényes, kicsinyes keretek között lefektették Egyesületünk alapjait, amely ma a maga nemében az egész világon a legnagyobb magyar református testvérsegítő intézmény, több mint 16 és fél millió dollárt meghaladó vagyonával, 49 millió dollár értékű biztosításával. Gyermek és Öregek Házával, nyomdájával Ligonierban és az ország fővárosának egyik legszebb helyén épült központjával a “Kossuth Házával” Washington, D. C.-ben.

Legyen emlékük áldott az alapítóknak, építőknek, akik a hosszú úton elhullottak és visszamentek amaz örök hazába.

FOGADALOM

Mi pedig, akik e 75 éves évfordulón ennek a nagy örökségnek a hordozói, Egyesületünk legfőbb vezetői vagyunk, e határkőnél fogadást teszünk, hogy ezt a mi drága örökségünket, közös kincsünket nemcsak megőrizni és megtartani, hanem eskünkhöz hiven teljes erőnkkel fejleszteni és tovább építeni fogjuk. Hisszük, hogy a mi Istenünk, aki 75 esztendőnek küzdelmei és megpróbáltatásai közepette megtartott és megáldott minket, a jövőben is velünk lesz és nem fog elhagyni minket. E 75 éves határkőtől Ő benne vetett rendíthetetlen hittel indulunk tovább Egyesületünk jelmondatával egy szebb, boldogabb jövendőnek a partjai felé:

“Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk”.

75 éves jubileumunkat méltó keretek között fogjuk megünnepelni. Kerületenként hálaadó Istentiszteleteket, országos ünnepségeket rendezünk tagszerzési és ifjúsági tanulmány-versenyekkel egybekötve, melyeknek részleteiről a későbbiek folyamán számolunk be.

SZEMÉLYI VONATKOZÁSÚ ÜGY

Sajnálom, hogy jelentésem elején egy személyes vonatkozású ügyről is szólanom kell, amely különösen az én személyemet érintette legsúlyosabban. Az elmúlt 1970-es év sok gondja, baja, váratlan fejleményei, Egyesületünk fejlődésével járó mindig több felelősség, a túlfeszített munka nemcsak az én, hanem tisztviselő társaim idegeit is alaposan megviselték. Annyira, hogy először titkárunk, azután én kaptam figyelmeztetést, hogy a túlfeszített munka és izgalom végzetes következményekkel járhat.