Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Daróczy Sándor: Könyvszemle
366 BETHLEN NAPTAR az ausztráliai legfeljebb 40,000-es magyarság és mégis ez adott példát arra, hogy miként lehet és kell külföldre kényszerült töredékeink történetét feldolgozni. Az áttörés érdeme a dr. Kunz Egoné, a canberrai The Australian National University néprajzi osztálya egyik professzoráé. A budapesti egyetemen abszolvált. 1949-ben került Ausztráliába, ahol a bevándorlókra kötelező két évi fizikai munka után a sydneyi egyetemen lett történelem szakos. Főkép demográfiával foglalkozván és magyar lévén, magától értetődik, hogy az Ausztráliát alkotó sok népelem között először a maga ethnikuma történelmi anyagát gyűjtötte össze és dolgozta fel. Kiválóan. A könyv az 1833-ban kezdődött és mindmáig tartó magyar bevándorlás és bevándorlók történetét öt részben tárgyalja. Az első, 1850-ig, még mindössze 16 bevándorlóról emlékezik meg, de a második (a világosi fegyverletétel, meg a kaliforniai, new south walesi és victoriai aranymezők felfedezése után — 1867-ig) már legalább 70-80-at sorol fel. Túlnyomó részük, akárcsak 89 évvel később, politikai menekült. Jónéhányan Amerikából kerülnek át, mások az olasz felszabadító háború veteránjai. Sok közöttük a nem magyar nevű, de nem mag}far szívű egy sincs. A harmadik rész az 1868 és 1918 közötti félévszázadot öleli fel, azt az öt évtizedet, amelyben a kivándorlás oka tisztán gazdasági. Bár a magyarok száma ugyan 1914 táján is csak 450 körül van, szerepük az ország gazdasági életében s a tudomány és a művészet terén igen jelentős. A negyedik rész a két nagy háború közötti éveket ismerteti. A trianoni békével tönkre tett Magyarországból alakult, vagy abból túlnagyra nőtt utód-államok annyi magyartól próbáltak szabadulni, amennyitől csak tudtak. Mivel Amerika a közép és kelet-európai bevándorlást megnehezítette, az áradat főkép Kanada, Brazília és Argentina felé indult meg, de jutott belőle Ausztráliának is. Ebbe a periódusba esik az egyetlen jelentősebb földmíves település Viktóriában, a Murray folyó melletti Mildura nevű város környékén. A telepesek muraköziek: magyarok és horvátok. 1936.-ig a magyar bevándorlók száma még mindig csak kb. 600. Az ötödik rész a magunk korát tárgyalja, nemzetünket illetőleg a tatárjárás után a legnagyobb emberveszteséget jelentő
